F. G. Lorca: Vérnász
S?r? leveg?. Egyenes tartás. Hallgató asszonyok. Lánccsörrenés, lódobogás. Múlt, szokások, átkok. Fekete gyász és fehér menyasszonyi fátyol. Narancsvirág. Késpengeél. Holdtükör. Vérfonalak. Halotti tor. És szerelem. A Honvéd Színház érz? el?adásában.
Már amikor az anya (Tóth Ildikó) gyászának kibomlását látjuk megmaradt fiával szemben, aki épp n?sülni készül, s?r? kezd lenni a leveg?: átok szorult a kör alakú aréna légkörébe, ahol a félbevágott citrom illatát, az esküv? nyomait a téren ténylegesen átgurított piros vérfonalak egymásba gabalyodó szálai lepik majd el. Pedig a színházterembe léptünkkor még déliesen érzéki zene szól, és egy furcsa figura (Dióssi Gábor) paradox módon kávéra kéreget, merthogy nem tud aludni, de talán átoktól tartva a pénzt nem teszi el.
A darab végén „boszorkaként” ? hozza a hírt a várakozó n?knek, hogy a két rivális legény, a v?legény és a már házas menyasszonyszöktet? is halott.
Rusznyák Gábor rendezése kézenfekv?, letisztult metaforákban, szimbólumokban és átéhet? emberi gesztusokban gondolkodik. Az arénában kering? emberek érzelmeik és hangulataik foglyai, a beléjük szorult szerelem, düh kitör, ha meglátják annak tárgyát, legyen az az elvesztett fiú gyilkosa, vagy az egykorvolt szeret?.
Mintha a szerepl?k el?tt folyton vörös posztót lengetne a sors, ami minden szép szokás ellenére, beteljesül. Hiszen annyiféleképp lehet enni a lánykérés cukrozott kenyerét: finoman, mint egy menyasszonymadár (Kálóczi Orsolya) és ügyetlen-mohón, mint az anyjával lánykér?be jött fiú (Chován Gábor).
A színészek néhány gesztussal, jelenlétükkel képesek kifejezni az alapvet? érzelmeket: Tóth Ildikó szájon csókolja egyetlenként megmaradt fiát, a kés?bbi szöktet? (Domokos Péter) és felesége (Gecse Noémi) egymás ölében ülve tartanak a lakodalomba. A f?szerepl?k viszonyait a némán hallgató vagy pletykálkodó közösség tagjai mélyítik el, merevítik meg meg minden jó szándék és együttérzés ellenére, mint a szintén gyászoló szomszédasszony (Sz?cs Erika) vagy a sürg?-forgó cseléd (M. Simon Andrea).
Az aréna cselekményén épp kívül es? szerepl?k mindig a közönség sorai közt foglalnak helyet. Így ?k is tanúi a történéseknek: antik karként énekkel követik az eseményeket, amelyek a lakodalom közeledtével lassulni látszanak. Egyre több dal, néma, szimbolikus cselekvés – mint az öltözködés, a tánc – szakítja meg a dialógusokat. Ezek az érzelmek elszabadulásával inkább a kölcsönös vádak és a gyanú félmondataivá redukálódnak a szökevény pár keresésékor.
Annak ellenére, hogy az egyszer? cselekmény el?re tudható, balladisztikus drámaisággal feszül a néz?nek a megváltoztathatatlanság és ennek fényében a szerepl?k bels? küzdelmének hiábavalósága. Egyfajta tartás van az el?adásban; minden érzelmessége mellett illetve ellenére mélyr?l jöv? fájdalmat, szenvedélyt képes a színpadra s?ríteni. Komolyan közelít az ember kiszolgáltatottságának költ?iségéhez, felfedve a közösség és egyén érdekeinek, határvonalainak elementáris ütközési pontjait.
A kis közösségek merev szabályai a legkegyetlenebbek – vagy talán mégsem? Hiszen következetesek és tisztára sz?rtek, mint a szétszórt fehér homok az aréna padozatán és a bizonyítékként kiterített halott férfiak látványa.
Tapsnak helye nincs. Gyász van, ima és halotti tor, kaláccsal, ahogy illik. A gyászolók megköszönik a részvételt, miközben részvétet nyilváníthatunk. A terített asztalnál csak nehezen jön meg az étvágy. Aztán mégis eszegetünk kicsit – lakodalmi kalácsot, halotti tor-feltéttel. Emberb?l vagyunk mi is.
F. G. Lorca: Vérnász
R: Rusznyák Gábor
FSZ: Tóth Ildikó (m.v.), Chován Gábor, Kálóczi Orsolya, Domokos László
Bemutató: Szkéné, 19:00, 90 perc
További el?adások: MERLiN 2009. február 10., 11., 12., és 31. 19:00
A Honvéd Együttes saját színházi tagozata Honvéd Színház néven a 2002/2003-as évadban, Novák Eszter m?vészeti vezetésével nyerte el azt az arculatát, amely a továbbiakban megalapozta a jelenlegi formáját. Az új felállás lehet?séget teremtett egyfel?l arra, hogy a sokarcú és világszínvonalon m?köd? Együttes zene-, tánc- és énekkara nemcsak kiegészüljön, de a teljesség igényével és annak jegyében össze is fonódjék a színházi tagozattal. A létrehozott el?adások – túl a szakmai sikereken – azért is különlegesek, mert legtöbbjük magára a társulatra íródott-rendez?dött, tehát a Honvéd Színház egy nagyon eleven és jól körvonalazható színházi törekvést is a magáénak tudhat. Jelenlegi m?vészeti vezet?je A Kátai István, a Vérnászon kívül az évad további tervei közt szerepel a MESÉT MONDOK DÍ DÁ DÚ – zenés mesef?zér egy részben, a HONFEE BOO – zenés álmodozás egy részben és a Facekontroll. Március végén a Szkéné és a MERLiN a Honvéd fesztiválnak ad helyet, aminek keretében a Honvéd több el?adása is látható lesz.
További információk: www.honvedart.hu
Forrás: kulturpart.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva