saját fotó
Alkonyat
Az erd? úgy simul hozzám,
mint régen,
viháncolnak a rétek a
napsugárral.
Még hajamra hull csillámló
fénnyel
minden örömmámoros
madárdal.
De barna szárnyait az alkony
már bontogatja fejem felett,
és felesel az ?sz a nyárral.
Bánattá halkul el az ének!
Vár rám a tél zuzmarával,
mire csendesen hazaérek…
Legutóbbi módosítás: 2009.02.13. @ 20:57 :: Koosán Ildikó
