Az elsőt a tojásrántottáért kapta, mert nem volt elég meleg, amikor az asztalra tette. A második pofon akkor csattant, amikor kiderült, hogy elfelejtett elhozni a postáról valami levelet. A harmadiknak az volt az oka, hogy a fogadáson rámosolygott a pincérre, amikor átvette tőle a pezsgőt, a negyedik pofont pedig azért adta Gézu, mert este, amikor hazaérkezett, ő még nem volt otthon. Az anyjához ment látogatóba, de ezt a férje nem hitte el. Az ötödik… hát igen, az ötödik már nemcsak pofon volt. Napokig fájt a karja, mert nem sikerült úgy elrendezni Gézu ruháit a szekrényben, ahogyan a férfi szerette.
Az ötödik után már tudta, mi az oka a veréseknek, mert Gézu MEGMAGYARÁZTA.
Vele van a baj, mert nem elég ügyes, nem úgy csinálja a dolgokat, ahogyan kellene. Mondta is Gézu, hogy ő ilyen szerencsétlen, tehetetlen, buta nőt még nem látott. Lehet is valami igaza, hiszen még most sem jut mindig eszébe, hogy a fűszertartónak merőlegesen kell állnia a szalvétatartóhoz képest és tegnap a fürdőszobában megint tíz centivel arrébb tette le a fogmosó poharát, mint ahol a helye lenne.
Te csak ne gondolkodj, üvöltötte Gézu, amikor egyszer érvelni próbált. Azt üvöltötte, hogy majd ő, a férje gondolkodik helyette és megmondja mit, hogyan kell tennie. Azt is mondta, hogy ők ketten nagyon boldogan élhetnek együtt, csak az kell hozzá, hogy ő megértse végre, mi egy rendes asszony kötelessége. Egy olyan asszonyé, akinek a férje a legmegbecsültebb ember a városban és értse már meg, hogy az estélyeken, fogadásokon mindenki őket lesi, hát viselkedjen már úriasszonyhoz méltón.
Milyen kár, hogy ennyire rossz feleség lett belőle, pedig a középiskolában mindig az elsők között volt. Otthon sokat segített és Apa mindig megdicsérte, ha főzött valamit. Pedig főzni sem főz jól, Gézu MEGMAGYARÁZTA, hogy ehetetlen a főztje.
AZ után az este után mondta azt Anyának, hogy nem bírja tovább, elválik. Anya elszörnyülködve csapta össze a kezét. Hogy ez mégis borzasztó, hogy az ő lánya elhagyja azt az áldott jó embert, aki elhalmozza mindennel, amire más asszony még csak nem is gondolhat. Hát, hogy viseli el ő ezt a szégyent, hogy a lánya elhagyja a város első emberét?! Akkor Anya nagyon sírt, ő meg Apához már nem is mert odamenni, mert Apa szívbeteg, nem bírja az izgalmakat.
Gézu megsejthetett valamit, vagy Anya elmesélte mit tervez, mert aznap este virágcsokorral tért haza és arra kérte, értse meg őt. Hatalmas felelősség van a hátán, amikor hazaérkezik mosolygó feleséget, szép rendezett otthont, finom ételt szeretne otthon találni. Hát olyan nagy kérés ező ő akkor mindent megígért, de már másnap rosszul tette a tartóba a törülközőket. Gézu MEGMAGYARÁZTA, hogy pontosan félbe kell hajtani és a címkének nem szabad látszódnia.
Olyan borzasztó, hogy nem bírja megjegyezni mindazt, amit elvár tőle, milyen buta is ő valóban. A fürdőszobába meg amúgy sem szeret bemenni, mert ott a nagy tükör, amiben akkor is meglátja a testét, ha nem akarja. Milyen csúnya is ő. Gézu is mondta, milyen pocsékul néz ki ezekkel a lila meg sárga foltokkal. Már gusztusom sincs hozzád, ezt mondta.
Jól mondja Gézu, ő tehet mindenről, tegnap is, amikor az utcán visszaköszönt a postásnak, rögtön megbánta, de akkor már késő volt, pedig hányszor elmagyarázta a férje. Miért is olyan buta ő, tudhatná már, hogyan kell viselkednie. A férje amúgy is olyan feszült mostanában, mert lejár a mandátuma és aggódik, hogy megválasztják–e újra. Ma este lesz a döntés, lassan már jönnie kellene. Rendben van vajon minden? A lakást kitakarította, a vacsorát megfőzte, megterített. Igen, a szalvéta széle pontosan öt centire van a tányértól. A vázát is áttörölte, biztos, hogy nincs rajta egy vízcsepp sem. A zoknikra már nem volt ideje, csak nem nézegeti egy ilyen este után a zoknikat… Miért ne nézegetné?! Istenem, mi lesz, ha kihúzza a fiókotő! Nem szabad erre gondolni!! Borzasztó, hogy mennyire izzad a tenyere, nagyon rossz ennyire félni! Csak jönne már, csak lennének túl ezen az estén, ha megválasztják jó kedve lesz…
De mi lesz, ha nem választják meg?
Uramisten, erre eddig még nem is gondolt, mi lesz vele, ha nem választják meg?! Meg kell választaniuk! Muszáj! Istenem, segíts meg engem, add, hogy megválasszák, könyörgöm, tedd meg! Mi lesz velem, ha nem választják meg?! Nem szabad erre gondolni… Gézu is mindig mondja… Nem szabad gondolkodni! Nem szabad… Ne gondolkozz…
Nem gondolkodott.
Amikor a férje kivágta az ajtót és belépett, gondolkodás nélkül vágta bele a pecsenyeszeletelő kést. Majd döfött újra és újra, amíg úgy látta, hogy a férfi még mozog. Utána sikoltozva rohant végig lakáson. Lehajigálta a díszpárnákat, ököllel zúzta be a metszett tükröt, kirángatta és megtaposta a gondosan vasalt ingeket, öltönyöket, lesöpörte a dísztárgyakat, és a cserepeken taposva össze–vissza hasogatta, majd lecibálta a függönyöket.
Aztán megállt lihegve, és végignézett a lakáson. A látványtól megreszketett a térde.
Uramisten, mit tett? Így nem maradhat a lakás. Minden romokban, gyorsan rendet kell rakni… Igen, most ez a legfontosabb, gyorsan összeszedi a cserepeket… Meg a függöny maradványait is… És az ingeket is kimossa, kivasalja… Minden rendben lesz, mire jön Gézu…
A valóság villámcsapásként tört rá. Tétován felállt és az ajtó felé nézett. A férje mozdulatlanul hevert a szőnyegen s körülötte minden csupa vér.
Mi lesz most? Kezéből kihullottak a függöny darabjai, lába alatt csikorgott az összetört tükör, miközben betámolygott a hálószobába. Rákuporodott a sarokban heverő báránybőrre, fejét a térdére hajtotta és nyöszörögve várta, hogy jöjjön valaki, aki megmagyarázza, hogyan kell tovább élni.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.14. @ 07:54 :: Kovács Lilla Katalin