Fütyült a szél,
Ablakom alatt a lomb nekem suttogott…
Lázas gondolatim fogságában égtem,
S e kín az éjbe menni nem hagyott.
Reggelre a szél sértve elvonult,
Fám a fényben búsan hallgatott…
Barátom, szóltam törzsét átkarolva,
Hűségem örök, s hogy oltsam kételyed,
Hozzád írtam, lásd, e versemet!
Hívtam a szelet is, tartson velünk,
Dúdoljuk együtt közös dalunk!
Legutóbbi módosítás: 2009.02.18. @ 12:04 :: M.Simon Katalin
