M.Simon Katalin : Háziállatok

 

 A ló

 A ló nyerít: nyi-ha-ha!

Elmennék a vásárba,

Ott árulják a zabot,

Attól erőre kapok!

 

A csikó

 

A csikó anyjától tanulta,

Nyereg való a jó lóra!

Várja, hogy felcseperedjen,

Nyereg alá való legyen.

 

A tehén

A tehén, ha csak teheti,

Sarjút legel, azt szereti!

Hogy kövér legyen a teje

Korpalével nyomtatja le.

A borjú

 

Borjú bőgi: mu-u-u,

Előtte az új kapu,

Bámul és fel nem fogja,

Hogy kerülhetett oda!

 

A bárány

 

Bárány béget: be-he-he, 

Kimennék a mezőre, 

Zöld füvecskét keresni, 

Jó lenne már legelni !   

 

A kecske

 

Kecske mekeg: mek-mek-mek,

Nyelvem tövis szúrta meg!

Jobb lenne a fűre szokni,

Reggel, délben ropogtatni!

 

A kecskegida

 

Kecskegida alig várja,

Hogy kinőjön a szakálla!

Van neki már szarvacskája,

Fűnek-fának mutogatja.

 

A disznó

 

Disznó röfög: röf-röf-röf!

A vályúba beledöf.

Kevés volt a kukorica,

Nem lesz négyujjnyi szalonna!

 

A malac

 

Malac visít. Segíííííítség!

Dől a pajta, vagy tán ég?

Se az egyik, se másik,

Megéhezett, úgy látszik!

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin