Brühl Ilona messze járt, de egy-egy percre még visszatért az antik bútorok között kereng? rokonai körébe. Szépen felöltöztették, és az egyik finoman megmunkált arany nyakéket is ráadták abból a készletb?l, melyet mindegyik lánya szívesen látott volna a sajátjaként. Már a pap is végzett, hiszen az orvos szerint csupán órái maradtak hátra.
A megkésett vasárnapi ebéd el?tti éhséghez hasonlatos várakozásteli hangulat lengte körül várbeli lakásában az öntudatlan öregasszony alakját, elvegyülve a rokonok hozta orgona-, liliom- és rózsacsokrokból áradó párával.
Lányai együtt ?rködtek Brühl Ilona álmán, minthacsak babonásan egyikük sem merné elmulasztani az utolsó pillanatot. Az ablakon átes? délutáni fényben az öregasszony mégegyszer felnyitotta a szemét.
– Hát, mind itt vagytok? – kérdezte szinte suttogva. – Olyan jó ez a virágillat.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.11. @ 21:14 :: Magyar Csaba
