Bár még reggel kopog a fagy,
de ha opálos derengés
felt?zi a Napot az égre,
picike sugarak
ragyognak szivárványosan.
A tó jegén siklanak csak körbe,
aztán megtörve
százfelé szórják a fényt
a f?szál harmatcseppfején.
Nézd csak a hajlós f?zfa ág,
hogy hintálja a szélben dús haját,
sz?kén, szabadon énekel,
ringatva hideg fészkeket.
És zúgni kezd a szélben valami,
én a tavaszt vélem hallani.
Egy picike, kósza h? elég,
hogy vigye a tavasz üzenetét.
Lerázva karját a fagynak,
a nedvek buja keringésbe fognak.
Duzzad az élet hóban, hó alatt,
s a fák szerelmet vallanak.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.27. @ 14:54 :: Matos Maja