Lángba borult lelkünk,
tüzelt minden szó…
izzó vágyaink – mint
gátat tört folyó.
Forró sóhajával
várt a baldachin,
s t?zvirágok nyíltak
ágyunk ráncain.
Lelkünk álmot kerget,
néma lett a szó…
kiapadt a medre,
elt?nt a folyó.
Bágyadt sóhajával
int a baldachin,
s jégvirágok nyílnak
ágyunk ráncain.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.14. @ 16:33 :: Mentovics Éva