A századel? humanizálódási törekvéseinek egyik vezet? irányelveként kristályosodott ki Amerikában az önsegítés fogalma. Gyökerei történelmi múltúak, els? korszer?nek mondható ideológiája 1888-ban hallatott magáról, amikor Kropotkin herceg könyve megjelent „ Kölcsönös segítség- az evolúció tényez?je” címmel. Kropotkin vélemény az volt, hogy minden új kormány és új diktatúra szükségszer?en a „forradalom megöléséhez” vezet. Helyettük inkább a nép természetes integrációs formáinak kellene teret adni, amelyben lehet?ség van a kölcsönös segítségnek, mint törvényszer?ségnek a megvalósulására. Az alárendelés mozzanatát kiküszöböl? tevékenységeknek jó példái a szakszervezetek, egyesületek, klubok, társulások. A polgárok közösségeinek a felbomlasztásáért Kropotkin az államra hárítja a felel?sséget, mely “elbitorolt minden szociális m?ködést, és ezáltal csak zabolátlan, szellemileg korlátozott individualizmus fejl?dését segítette el?”.Ezzel a szolidaritást teszi a társadalomelmélet alappillérévé. Száz ével kés?bb az ? elméletét Caplan és Killilea (1976), továbbá Katz és Bender ( 1976) integrálta az önsegít? csoportok nézeteibe.
Az önsegítés fogalma
Az önsegítés elemei a hétköznapi életünk szinte minden területén fellelhet?ek. Ebb?l kifolyólag a nemzetközi szakirodalomban is rendkívül sok jelentéstartalommal bír. A hétköznapi értelembe vett önsegítésr?l akkor beszélünk, ha az egyén olyan cselekvéseket hajt végre, amelyek a saját szellemi, lelki és szociális állapotára nézve épít? jelleg?ek, pozitív, el?rehaladó irányt, fejl?dést jelentenek a számára. Ennek fényében önsegítésnek min?sül például egy jól sikerült pályaválasztás, partnerkapcsolat, munkahely. Az önsegítés fogalomkörén belül meg kell még említeni az ún. önkontroll módszereket is, mint a viselkedés terápiák sajátos válfajai ( Thoresen, Mahoney 1974, Rosen 1976, 1979).
Killilea (1976) a következ? kategóriákra osztotta a self help értelmezéseit:
– szociális segítség – a fejl?dés egy faktora;
– szupportív rendszer; társadalmi mozgalom;
– szellemi (spirituális) mozgalom;
– segít? szolgáltatások formájában megjelen? szociális és politikai érdekcsoport;
– a szolgáltatói társadalomjelensége;
– a demokratikus eszme kifejezése – fogyasztói részvétel;
– alternatív gondozói rendszer;
– láncszem a szociális gondozás stratégiai rendszerében;
– céltudatos közösség;
– szubkultúra – életmód;
– szuplementer közösség;
– átmeneti közösség;
– a szociális kontroll és reszocializációs folyamat „ügynökségei”;
– deviánsok és stigmatizáltak szervezetei;
– hosszan tartó deficitek és deprivációk leküzdését célzó vehiculum;
– átmeneti életciklusokon való túljutás vehiculuma;
– terápiás módszer.
Az önsegítéssel kapcsolatos ismeretek négy f? fogalom köré csoportosíthatóak:
Hátrányos helyzet, demokrácia, alternativitás, komplementaritás. Az emberi kapcsolatok hálózatát az angolszász „network” terminus jelenti. Két értelemben használják ezt a kifejezést. Az egyénre összpontosító individuális szociális hálózat olyan emberek alkotta hálót jelöl, amely támogatja és segíti a háló középpontjában álló embert, kielégítve annak társas szükségleteit. Caplan (1974) ezt a hálót szupportív rendszernek nevezi (support system).
A network a maga másik értelmében a humán szervezetek rendszere. Sarason (1974) kifejezésével: szervezetek közötti er?forráscsere- hálózat (interorganizational resource exchange network) Ennek a hálózatnak a középpontjában a szervezet áll.
Az individuális szociális hálózatnak négy fajtáját különböztetjük meg (Jeger, Slotnick 1982);
· Primer csoport ( extented family)
· Közösségi kapu?r?k ( community gatekeepers)
· Szomszédsági csoportok ( neighbourhood based support systems)
· Önsegít? csoportok
Az önsegítés és a szervezetek közötti er?forráscsere- hálózat szoros kapcsolatban állnak egymással. Ennek a hálózatnak az életre hívásában a legnagyobb szerepet az intézmények válsága és a tömegtársadalmak bonyolult életviszonyai játszották. Az intézmények nem csak, hogy kielégítetlenül hagyták a lakosság szükségleteit, de járulékos problémákat, „m?termékeket” is okoztak a számukra. Ez a jelenség intézmény- tünetcsoport néven ismert.
Az intézmények által kielégítetlenül hagyott lakossági szükségletek „ellenszervezete” tehát az, amit önsegít? csoportnak nevezünk.
Az önsegítés definíciója a következ?:
„Olyan kis és nagy csoportos struktúrában megvalósuló együttm?ködési formák sokasága, melyekben rendszerint azonos korú, és hasonló személyes problémákkal küszköd? emberek szervez?dnek azért a közös célért, hogy közös igényüket kölcsönös egymásnak nyújtott segítés révén kielégítsék, olyan változást hozzanak létre magukban, és/ vagy környezetükben, amely által az addig megoldatlan problémájuk megoldódik. Az ilyen csoportok kezdeményez?i és tagjai felismerték, hogy szükségleteiket nem tudják sem öner?b?l, sem a meglév? humánszervezetek, szociális intézmények révén kielégíteni.”
Az önsegítés történelmi, társadalmi, kulturális jelenség, mely okozati szükségszer?ségek következménye.
A szükségszer?ségek csoportosíthatók, mint társadalmi hiányokból fakadó igények, úgy mint, amelyek kielégítésére, betöltésére az önsegítés bizonyult a legalkalmasabbnak.
A másik csoportba azok a tényez?k sorolhatók, melyek szükségesek az önsegít? csoportok funkcióinak betöltéséhez.
Úgy, mint: az alulról építkezés, – a csoportos együttm?ködés, mint csoportérték preferencia.
A különböz? csoportok vagy társulások gazdag, sokszín? hagyományokkal rendelkez? társadalmi viszonyok együttese.
Az önsegítés okai:
Price (1978) és Dumont (1974) szerint:
Hangsúly a politikai tényez?kön
Katz és Bender (1976) :
El?feltételek a nyugati kultúra történelmi múltjában
Killilea (1976):
Társadalmi egyenl?tlenségek orientációs hatása
Kaplan és Razin (1978):
Pszichológiai, – mélypszichológiai összefüggésekben látott motivációt
(Caplanféle csoportm?ködés elmélet)
Freedmann (1967) :
Valamely mentálhigiénés szolgáltatás történelmi és kulturális meghatározottságát tartották els?dlegesnek.
Az önsegítés gyökereinek legfontosabb tényez?i:
Ø Történelmi,
Ø Pszichológiai
Ø Kulturális,
Ø Vallási,
Ø Politikai,
Ø Egészségügyi,
Történelmi gyökerek
Kropotkin (1888) biológiai és történelmi megfigyelése szerint : tény, hogy a katasztrófákat túlél? állatok egymással szolidálisabbakká válnak.
Chiliasticusi mozgalmak
A középkorban (Krisztus után 1000 – ben) megjövendölt 1000 évi világvégét várók magatartásában is fellelhet? a self-help magatartás.
A történészek párhuzamot vonnak a XX. század robinhodista délolasz társadalmi banditáinak és a chiliasticusi mozgalmak összetartásával.
Friendly Society – baráti társulások létrejötte, jellemz?en nyugati ipari társadalmakban.
Pszichológiai gyökerek
Az önsegít?, azaz self help jelenség f?ként korunk tekintélyválságának tudható be.
„ A nyugati kultúra tömegtársadalmainak dezintegrációs folyamatai, a keleti kultúra paternalisztikus viszonyai egyre infantilisabb, éretlenebb, önálló életvitelre egyre kevésbé alkalmas nemzedékeket „bocsátanak ki”. Ezen nemzedékek tagjai függ?ségi viszonyban állnak a „tekintélyfigurákkal”. Ez abban mutatkozik meg leginkább, hogy a feln?tt viselkedésminták helyett az infantilis kommunikációs minták er?södtek fel.
( negativizmus, lázadás, konformizmus) Eme tekintélyválság másik aspektusa az, hogy a világháborúkat, gazdasági válságokat produkáló tekintélyekkel szemben fokozódott ellenállás következtében a vertikálissal szembeni, partneri, testvértestvér viszony iránti igény er?södött fel. Lasch (1978) ezt a jelenséget apa nélküli paternalizmusnak nevezi.
Kulturális gyökerek
Freedmann (1967):
A társadalmak mentálhigiénéjét 6 tényez? határozza meg:
Ø Pluralizmus
Ø Pragmatizmus
Ø Társadalmi célok
Ø Probléma megoldás struktúrája
Ø A változás, mint érték
Ø A kisebbségi csoportok egyenl?tlen fejl?dése
A pluralizmus:
A társadalmi érdekcsoportok közti konszenzus teszi lehet?vé, hogy a különböz? csoportok megteremthessék a céljaik feltételeit.
Ha nem lehetséges a konszenzus – kisebb érdekcsoport ragadja magához a hatalmat – az er?forrásokhoz való hozzájutás hatalommal való viszony min?ségének függvénye
Pragmatizmus:
Gyakorlatiasság, eredményközpontúság,
Társadalmi célok:
Társadalmi alrendszerek önszabályzó hierarchiájában lév? csoportok meghatározó szereppel
bírhatnak az egyéni egészségtudatban, ha a társadalom célul t?zi ki az egészség meg?rzését.
Problémamegoldás struktúrája:
Különböz? kultúrákban eltér?ek a problémamegoldó módszerek, de az is különbség lehet,
hogy egy-egy újabb probléma felmerülésekor, az adott kulturközeg vállalkozik-e új
megoldási módszerekkel vagy a hagyományos ismeretekkel keres megoldást.
Változás, mint érték:
A változás megjelenésének módja a hétköznapi tudatban.
Watzlawick (1974):
Két változás típus
– Els?fokú változás: a tünethordozó – diszfunkcionális egyén – tünetmentessé tétele. Visszaillesztés a saját környezetbe.
– Másodfokú változás:
A környezet [alrendszerek, ökoszisztémák, érdekcsoportok, szupportív/támogató rendszerek] egymáshoz való viszonyának megváltoztatása.
A kisebbségi csoportok egyenl?tlen fejl?dése:
A társadalmi értékek kifejez?dése, hogy a hatalom az eltér? célokkal létrejött kisebbségi csoportoknak milyen lehet?séget biztosít.
A közösségiség jellegzetes kulturális képesség. Lényeges, hogy a társadalmi konszenzusban a hatalomgyakorlás paternalisztikus vagy együttm?ködésen alapuló.
Az egyéni szocializáció alapkérdése, hogy az egyén képes-e a közösség tagjává lenni, anélkül, hogy feladná az autonómiáját.
Ezen készségek makrofeltételei:
A kölcsönös függés és a kölcsönös segítés elvén alapuló nevelési rendszer.
Vallási gyökerek
Az ”AA” – Alcoholics Anonimus – Névtelen Alkoholisták mozgalom, a 30” években,
Az Oxford mozgalom munkájának lényegi eleme, a személyközpontúság, az egyénre szabott problémakezelés, a csoporttagok egyenl?sége.
Mindezeken felül a hit, mely egyéni er?források pótlékaiként f?zte Istenhez az alkoholbetegeket.
A vallási csoportokat és a hív?k szervez?dését külön kell választani!
Az egyház jelent?s szerepe a „hézagpótló- tanácsadás.”
Szamaritánusok telefonszolgálata.
Politikai gyökerek:
Dumont (1974) az emberiségnek az er?szakon ( destruktív affektusok) és a pénzen (egyéni anyagi érdek) túlmutató harmadik hatalmát professzionizmusnak nevezte. A huszadik századi nyugati szakembereknek szinte kizárólagos hatalmi pozíció jutott az életfontosságú kérdések eldöntésében, a nukreális fegyverek el?állításában, az egyén testi- lelki megváltoztatásában, és a hatalmukat szakmai vagy szakmainak beállított információk visszatartásával, szakmaivá transzformált ideológiák gyártásával tartják fent. A pszichoanalízis, a tömegkommunikáció, a fogyasztói kontroll, az érdekképviselet rendszere (advocacy) és az önsegítés, e három huszadik századi nagyhatalom megfékezésére fejl?dött ki. Politikai értelembe véve az önsegítés tehát a lakossági kontroll egy formája a hatalom felett. A társadalmi nyilvánosság eszközeivel lehet?séget ad a politikai kiszolgáltatottságban lév?knek arra, hogy hátrányos helyzetükön javítani tudjanak.
Egészségügyi gyökerek:
Medikalizáció:
Rian (1971) Zola (1973) Illich (1975): a megfelel? egészség-kultúrájú, az egészség-betegség és a megfelel? terápia kérdéseiben dönt?képes személyiség kialakulásának legf?bb gátja, az egészségügy.
Gordon (1950):
Az egészség és a betegség nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészít? fogalmak.
Epstein (1976), Crawford (1977), Eyer (1977):
Visszatérés a népi gyógymódokhoz versus a kemikáliák katasztrófái.
( narkománia, mellékhatások stb)
Rian (1971) Az Áldozat tetemrehívása
A társadalom kett?s teherrel sújtja a beteg áldozatait. El?ször olyan feltételeket teremt, amelyek a betegséget kialakítják, majd külön intézményt hoz létre, – az egészségügyet – amely az egyént teszi felel?ssé saját betegségéért, hiszen az egyén keresi és találja meg a hibát – a betegséget, – az individum börtönébe zárja, és mindezt stigmával pecsételi meg.
Ez a Blaming victim ideológia, mely az egészségnevelés legfontosabb szemléleti bázisa lesz.
Az önsegítés elve és gyakorlata ebbe a fejl?dési folyamatba lép be.
Az önsegít? csoportok típusai:
A csoport céljai szerinti:
1. A csoport céljait befolyásolja a csoport létszám.
Katz és Bender (1976) az els?dleges célok szerint 5 típust írt le:
– önmegvalósítás, tünetcsökkentés.(névtelen alkoholisták)
– szociális jogok (Emberi Jogok Szervezetei)
– alternatív életformák teremtése
– kiközösítettek, marginálisok csoportjai
– kevert, eklektikus csoportok (elvált szül?k, volt rabok szervezetei)
Levy (1973):
A megcélzott probléma súlyossága alapján:
– egészségesek önfejleszt? csoportjai
– stresszhatás alatt él?k
– viselkedészavart korrigálók
– túlélést biztosító csoportok
2. a csoport presztizsét meghatározza, hogy mely társadalmi rétegb?l verbuválódik.
3. a csoport hozzáférhet?sége.
A csoport átjárhatóságát jelenti. „Mennyire vastag a fal, amellyel körülbástyázza magát a csoport?”
A nehezen hozzáférhet? csoportok többnyire stigmatizálnak, vagy exklúzivak.
4.
– A szervezeten belül m?köd?, intenzív személyiség korrekciót végz? csoportokat expresszív csoportnak (pszicho-csoport)
– A szervezeten kívültevékeny (reform, propaganda, érdekképviselet) instrumentális csoportnak nevezzük (szociocsoport)
Price (1978)
Molnár Zsolt
2009-01-21
Budapest
Forrás:
Közösségi mentálhigiéné (Animula Kiadó 1997)
szerkesztette: Dr Gerevich József
Legutóbbi módosítás: 2009.02.05. @ 12:47 :: Molnár Zsolt
