(Ez a két névtábla ugyanaz.
Amikor Komlósék beköltöztek a nagyszüleimt?l elkobzott zsidólakásba, nem fáradoztak egy új névtábla elkészíttetésével: fogták lecsavarozták, és a hátába belevésették a sajátjukat…)
Elvileg zsidó lennék én is, a vérvonal adott, kóser tisztaságú, az életforma viszont zéró.
Mit szépítsem?
Ha úgy vesszük, apám végül is rabbiképz?ben kezdte, munkaszolgálatban és a Gestapon folytatta, a háborút a szabályokat megszegve túlélte, a rabbiságról er?s kormánymozdulattal átváltott a motorversenyzésre., és a zsidóság felejt?s lett. Talonban ott volt, sosem tagadta meg, de már más érdekelte.
Valamikor a 70-es években hoztuk el nagymamánkat „a” mamit hozzánk a Rákóczi útról,
(A ház, amit sosem hagytak el, mert hátha megjön a fiunk…)
ahol társbérletesített, eredetileg polgárinak indult, majd prolisított lakásában várta rendületlenül vissza háborúban „eltünt” fiát Jánost.
(János. Magyarországnak nem kellett…)
Istvánt már nem, mert ?t még lehet?sége volt eltemetni 17 évesen.
Mami péntekenként gyertyát gyújtott el?ször a fürd?szobában a rozsdás kád felett és fejét betakarva imádkozott nyilván az életb?l és életéb?l kitépett fiaiért de értünk is, csak nekünk tapintatosan nem szólt róla. Én meg voltam döbbenve, amikor véletlenül benyitottam, ilyet sose láttam t?le, annyit reagáltam, hogy másnap, amikor nem látta, a réz gyertyatartót behoztam az ágya mellé a volt gyerekszobánkba, ahol ? gyógyulásképpen nálunk lakott, és legközelebb már nem is kellett a fürd?ben tapintatoskodnia.
A Szeri viszi tovább a mami nevét, azt mondják, ez valami zsidó szokás, én nem tudtam róla. Vagy nem tudtam, hogy tudtam róla.
Anyám testvérei, István és János sem volt gyakorló zsidó.
Zsidó iskolába jártak a Bérkocsis utcába, ennyi, sok jelent?sége nem volt, csupán annyi, hogy innen a nagytekintet? magyar közigazgatás jogot formált arra, hogy miután már Jánosnak életében elvette mindenét, besz?kítette életterét, (mert igenis van ilyen és nem csak lébensraum), végigkergette és robotoltatta a munkaszolgálatban bokrétás országunkon, azzal már nem szennyezte be a keszty?s kezét, hogy maga vette volna el végleg legyengített életét, exportálta nyugatra, mint most az ártalmatlanítani való veszélyes hulladékot, hogy legyen mivel takaróznia a kés?bbiekben, kérem szépen, mi törvényes utat jártunk, a csúnyaságokat mások csinálták.
Nekem ez sok volt.
Mit „volt”, még most is a nyakamig ér, és ha már ott van szorít is er?sen. Emésztem emésztgetem, de még kell egy kis id? hozzá, hogy túllegyek rajta. Nem tudom pontosan mennyi, mondjuk újabb 145 év ami 67 óta eltelt, de ennyi már nincs nekem hátra, hiába eszem m?zlit meg joghurtot reggelt?l estig és még éjjel is teljes ki?rlés? komisszal álmodom, na ezt is a ruszkik hozták most meg mennyit képesek kérni a Rotschildban érte, ez már inkább rablás.
Razo temette anyámat, apámat, kész, több nincs, mit kérhetnék t?le még? Most ? vakarja a fejét, tisztújítás lesz a Károliban, a civil vezet?ség megújul, és ezúttal nem automatikusan lépnek „hivatalba” az új személyek, hanem programot hírdetnek el?tte, azaz van választás is a választáskor.
Károli zsinagóga, ehhez mi közöm nekem?
Mondjuk szinte naponta jártam arra a környékre három házzal arrébb, ott vettem fel reggelente a 4 diplomás „segédemet” (most asszisztensnek nevezik jobb helyeken, de én nem vagyok egy jobb hely), meg ott van a sarkon a nemibeteg és aids sz?rés is, amit nem árt tudni, de hogy zsinagóga is lenne ott, ez eszembe sem jutott.
Mi kérem nem hivalkodunk, van egy igen híres épület a korábbi Filmmúzeummal átellenben, közép-Európa legnagyobb zsinagógája, azt rend?rök védik Zsigulival, de azért jobb lenne ha nem kéne megmutatniuk mire képesek, mert még kiderülne, hogy mire.
A Károli meg az összes többi is szépen be van ágyazódva a magyar civil valóságba, olyan kis diszkrét módon, mintha ott se lenne. Kérem, elmegy az ember a kovácsoltvas liftajtó mellett, végig a felfeszített levélszekrények után, na ott a bejárat, és már be is léptünk a varázsos keletre, a zsinagógába. Van ennek egy magyaros bája, mint amikor a maminak vettem az Új Életet, és a féllábú újságárusunk, akit ezer éve ismertem a felszab téren, szépen összehajtva becsomagolva adta át, nehogy mások érzékenységét sértsük vele. Én nem is tudtam, hogy ilyen érzékeny népem van, máskor ez valahogy nem manifesztálódik. Inkább s?t.
A Nagyfuvarosban is voltam korábban Razonál amikor úgy adódott, kipában lazultam az utcán az esemény el?tt, Pesten máshol nem is éreztem magam olyan biztonságban kipában, mint ott, a dzsumbujban a romák és kínaiak meg a kurvák között.
A Nagyfuvaros az ilyen imaház volt, teljes kódolás, a lipótvárosi is ilyen, a Károli az nem ilyen.
Az egy kellemes kis villa, vagy sorház, el?tte szép játszótér, a neves biblia fordító nevével, tehát egy brancsban vagyunk valahol vele, bár konkurencia. Belül már Razo keze nyomát hordozza, modern templom, új bútorzat, fényes világítás, hátul és felül n?i szakasz, design LED megvilágítású támogatói családfa. Mellette közösségi helyiség, ahol többször volt alkalmam jól lenni, konyha, és bulira alkalmas kert is, ami így együtt lakásnak is ideális lenne.
Barátaim vannak itt, akiket nem ismertem és sokukat ma sem ismerek. A gyászban – ha ennek a szónak van valami kézzelfogható értelme-, segíteni akartak és az ilyesmit értékelem. Komolyan. Barátaim vannak ott és lesznek újak is.
Közismert, hogy nem sok fogalmam van a ritusokról, de már nem érzem kínosan magam. Odáig már biztosan eljutottam, hogy nem vagyok büszke a tudatlanságomra, és ha véletlenül valami rám ragad, azt az elmém és személyiségem gazdagodásának tekintem. Esély semmi, hogy legalább közepesen alulinformált zsidó lehessek, de b?ntudatot nem vár el t?lem a Tóra, nem látszik rajta, mert bár küls?re igen szigórú a külleme, és nem jelent meg „paperback” kiadásban, de ha engem nem sepr?znek ki onnan, ahol még az osztály szégyene pozíciót sem kaphatnám meg ismereteim alapján, akkor az csak egy liberális dolog lehet, azaz elfogadó. Vagy csak velem tesz kivételt, lemondóan legyint, és haverként ad nekem belép?t.
A flört odáig fajult, hogy Razo avantgard ötletének engedve utoljára Tórát emeltem.
Vagy ? emelt engem? Nekem jó volt, és neki sem lehetett kínos, elfogadott engem és nem mondta, hogy tegyél le…Ott tartottam felemelve a kezemben, körbemutattam, mindenki örült, a Tóra keményebb és kicsit kialakultabb volt nálam, én megindultam, ? hagyta megemelni magát általam, és maradt aki volt.
Nem voltam erre felkészülve, ha tudom el?re, hogy ez lesz, vagy intellektuális edzést tartok hetekig, azaz próbálok a kevésbé bunkó mesüge hamis képében leledzeni, vagy nagyon nagy ívben elkerülöm ezt a helyet.
És inkább megyek Egerbe bátyám er?sen vallásos ex-anyósának a katolikus temetésére. Igaz az sem volt egy zökken?mentes szeánsz, a pap idegenlégiós lengyel import volt, magyarul csak némileg beszélt, a megboldogult nevét egyáltalán nem tudta, nem gond, mondta helyette másét, végül is el?bb-utóbb mindenki sorra kerül…
Én gyanútlanul, emberi okból, származásilag idegen zárványként szerepeltem családilag, de amikor Jacek már többször emelte a misebort és mozdulatából arra következtettem, hogy az ostyával megindul egyenesen felém, akkor határozottan felálltam és elindultam ki, a szabad leveg?re, cserbenhagyva családom összes tagját, majd ?k id?közben tisztázzák saját identitásukat ki-ki nyugalomban.
Barátaim, sajna történelmileg így alakult, nyilván ha Hawain születek másképpen lenne, vagy ha távol keleten. Ez sem az én leleményem, de ott ezzel a ponemmel csak a WASP, azaz a White Anglo-Saxon Protestant, nagyorrú változata lennék.
Én már nem változom, nem törekszem más lenni, viszem a János sorsát tovább, mit tegyünk, én még láttam szombatonként a legjobb ebédeknél a két fiu képét a mami falán, ?k vagyok, vagy igyekszem lenni.
(Vöröskeresztes értesítés János utolsó állomásáról Mauthausenr?l.
A died helyett stayed van belehamísítva írógéppel anyám által, hogy a mami ne tudja meg az igazságot…)
János
Legutóbbi módosítás: 2009.02.21. @ 13:02 :: Nemes Iván
