Megdrágult a virág, élet, kitettük a fagyveszélynek.
Nyikorog a most-éjszaka,
mostoha lett telünk dala.
Reménytelen hangok szólnak.
– Ki tudja, mit mond a holnap?
Megdrágult a virág, élet,
kitettük a fagyveszélynek.
Magtalan már földünk méhe,
varjú sem röpül ölébe.
Sok éhes csőr kukán dobol,
nem zavar itt már protokoll.
Pléhzongorán kong a koncert,
billentyűje – üres konzerv.
Ugyanúgy szól minden szólam:
„Mindig jól van, ahogy jól van.”
Van még remény, van még álom,
e siralmas, vén világon?
Legutóbbi módosítás: 2009.02.20. @ 16:37 :: Péter Erika