Nem esett hó
nagy pelyhekben,
pedig vártam.
Vasalt bakancsban
sártól cserzett lábam,
kopog a kő,
ahogy megyek
lefele.
Nem mondják:
Gyere be!
Én öltem,
vagy engem öltek?
Fagyott könnyek
könyökölnek
házaink
lesunyt szemén.
Olyan ez a tél,
akár a többi.
Nem hoz vigaszt,
nem tanít tűrni.
Ne nézz ki édesem!
Kések villognak
tébolyultan,
véresen.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.13. @ 10:01 :: Takács Dezső
