Avi Ben Giora. : A látszat csal IV.

Nyomtatás

IV.

Miután letelt az év, nagy elhatározásra jutottak: – összeházasodnak, amint Kata hazamegy. Szűk baráti körben rendezett vacsorát terveztek, minden nagyobb felhajtás nélkül.

A régi barátok újra együtt voltak, Bözsike, Jutka, Tibi, Gyuri, meg a többiek, akik két éve együtt szilvesztereztek.

Újra együtt volt a társaság, csak épp az időpont nem volt ugyanaz, mint két éve.

– Ami azt illeti – kezdte Tibor a beszélgetést –, elég mozgalmas volt ez a két év. Van egy sikeres prosperáló vállalkozásunk, ami az egész megyében az egyik legjobb, na meg úgy nézem, egy esküvőre is hivatalosak leszünk. De nem szaporítom tovább a szót, átadom inkább Józsinak.

– Halljuk, halljuk! – lelkesült fel a társaság.

– Tibor ellütte ugyan a poént, de azért akkor én is bejelentem ezennel: Kati és én úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Kicsit stílszerűvé kívánjuk tenni, mégpedig úgy, hogy Szilveszterkor tartjuk. Megemlékezésül az akkori bulira.

– Éljen az ifjú pár! – kiáltozták többen is.

Az este szinte majdnem pontosan hasonlóan zajlott le, mint két éve. Illetve nem teljesen. A fiuk most is elvonultak egy külön csoportba és ugyanúgy a lányok is.

– Józsi, a szülőkkel hogy’ álltok? – tette fel a rázós kérdést Gyuri.

– Mondjam azt, hogy sehogy sem? Magam részéről talán el tudom boronálni az öregemmel, hiszen tudjátok, nyakas ember, de egy idő után beadja a derekát. Viszont Kata apja már egy nehezebb dió lesz. Na nem csak a múlt miatt, hanem az öregjének derogál, hogy egy kupec, mint én – akarja a lányát oltárhoz vezetni. Sokat nem tud tenni, hiszen nagykorú és azt csinál, amit akar, de mégis, hogy nézne ki, ha az ő szülei nem lennének ott az esküvőn. Ezen fő a fejünk, persze. Van némi időnk addig, és talán sikerül kiengesztelni valahogy, csak azt nem tudjuk még, mivel. Kata még rövid időre visszamegy Olaszországba, mert a velencei biennálén ki fogják állítani a legjobb képeit. Arra gondoltunk, hogy majd ott próbálkozunk.

– Én nem értem ezt a nagy hajcihőt – kezdte el Tibor is. – Az öregnek kell, hogy fogalma legyen arról, hogy nem csak együtt sétálgattok, és komoly dolgok vannak kialakulóban kettőtök közt. Nem lenne egyszerűbb most odaállni elé és elmondani a szándékotokat?

– Erre már mi is gondoltunk. Amikor Kata hazajött, megemlítette az apjának ezt, de az csökönyös mint az öszvér. Mindenfélének lehord, és azt mondta, „engem nem érdekel, de én nem leszek ott az esküvőn, te pedig meg fogod még bánni, ha hozzámész. Te sok dolgot nem tudsz még Józsival kapcsolatban, amit én tudok”. Kati próbálta belőle kiszedni, de nem hajlandó elmondani.

– És mondd Józsi, van valami olyan dolog, amit Kata nem tud, csak az apja, és most nem akarja összetörni a képet rólad, mert úgy gondolja, ha bolond a lánya és nem hallgat rá, jöjjön rá magától?

– Fogalmam nincs. Biztosan sok mindent tud rólam, de én tiszta lapokkal játszom.

– Józsi, álljunk csak meg egy percre – kapott a fejéhez Gyuri. – Nem a Sárival kapcsolatos „afférodra” gondol az örege?

– Ugyan már Gyurikám, honnét a csodából tudna erről? Persze ha te tudod, akkor ő is tudhat róla. Kicsi ez a város. De semmi olyan nem történt, ami miatt én vádolható lennék. Sima diákszerelem volt. A gimnázium utolsó éveiben történt. Egymásba szerettünk. Majdnem úgy volt, hogy hozzám jön feleségül, de valami átok ülhet a családomon, mert a szülei nem akarták a házasságot. Sára meg ragaszkodott hozzám. Aztán összevesztünk, amikor én elmentem híradástechnikát tanulni. Egy másik fiúval ment el, aki aztán szintén otthagyta, persze „másállapotban”. Akkor egyből szimpatikus lettem a családnak, de ahogy a káposzta se mindég jó felmelegítve, úgy a kapcsolatnak is lőttek. Kategorikusan kijelentettem, hogy sajnálom Sárát, de én nem leszek más gyerekének az apja. Ezután persze ujjal mutogattak rám az egész városban, és nekem nem volt maradásom tovább, elmentem a tengerre.

– És mi lett Sárával?

– Valami kisiparoshoz ment hozzá végül, született egy közös gyerek is, de semmi kapcsolatom nincs vele. El is költöztek már innét. Fogalmam sincs, hogy most hol élnek.

– Kata mit tud erről?

– Hogyhogy mit tud? Semmit! Olyan régen volt! Különben is, biztos neki is volt előttem már valakije. Nem kértem, hogy elszámoljon nekem ilyenekkel, mint ahogy ő sem várja ezt tőlem.

– El kéne neki ezt mondanod azért, bármennyire is banálisnak tartod.

– Elmondanátok mégis, hogyan adjam ezt be neki? Sárát kéne előkaparnom valahonnét. Nekem nem hinné el, hogy így történt.

– Azt hiszem, én tudok segíteni! – kezdte Gyuri. – Ismerem Sára szüleit, és megtudom majd tőlük, hol lakik. Akkor megszervezek egy találkát, ahol ott lesz mindenki. Addig is ne szólj senkinek semmit.

Teletek a hetek. Katának a szülei valamit megsejtettek, mert Katát elküldte az apja vissza Olaszországba. Persze ez nem jelentett akadályt a két fiatal számára. Józsi ugyanúgy járt ki, csak ezúttal Velencébe Róma helyett. Aztán egy nap Gyuri kereste meg izgatottan.

– Beszéltem Sárával, minden el van intézve. Most már csak azt kell elintézned Katával, hogy hazajöjjön egy hétvégére. Sárának elmondtam mindent, és természetesen hajlandó erre az ominózus beszélgetésre. Étterembe hívtam meg őket, már csak a dátumot kell egyeztetni.

– Kösz Gyurikám! Kata vagy ezen a héten, vagy a jövő héten jön haza. Felhívom telefonon, és utána majd szólok neked, mikorra hívhatod Sárát és a férjét.

– Szia Kata! Zavarlak?

– Éppen a Rialtón mászkálok, de mondd csak.

– Haza tudsz jönni ezen a hétvégén, vagy csak az utána való héten?

– Mi ez az idegesség? Hiányzom?

– Persze, hogy hiányzol, de lenne valami „buli”, amin itt kéne lenned.

– Az a helyzet, hogy megszerveztük már a kiállításomat. Mindenképpen mentem volna haza ezen a hétvégén, mert apámmal dűlőre akarom vinni a dolgokat. Intézkedtem, hogy a megnyitón itt legyenek, és akkor beszélünk vele. Tehát semmi akadálya, hogy ott legyek azon a bulin. De mondd csak, mi az apropója ennek a bulinak? Mert gondolom, nem csak egy sima „buli” lesz, amire elvártok engem is. Nagyon sejtelmes tetszik lenni! Van valami meglepetés számomra?

– Kata, mondhatnám azt, hogy meglepetés, de nem az. A kettőnk kapcsolata miatt nagyon fontos lenne.

– Miért? Történt valami? Mondd el most, miről van szó, mert nem szeretem a kellemetlen meglepetéseket.

– Na, akkor figyelj. Én soha nem szoktam valakit az ujjam köré csavarni, és szeretem, ha tiszta lappal indulok egy kapcsolatba. Nincs semmi olyan az életemben, amit előtted rejtegetnem kellene. Ez sem egy olyan dolog, de felfújták anno is, most meg pláne. Nekem eszembe sem jutott volna. Gyuri jött rá erre is.

– Mondd már végre, mert akkorát fogok sóhajtani, hogy a Sóhajok hídján is meghallják majd. Amúgy is közel vagyok hozzá,

– Amikor elkezdtem tovább tanulni, a főiskolán komoly kapcsolatom volt egy lánnyal. Ott is a szülők akadékoskodtak, ezért külön mentünk. Ő talált aztán magának másvalakit, aki otthagyta őt „másállapotban”. A szülők persze megkerestek, azt szerették volna, hogy vegyem én el a lányukat. Persze nem vettem el – mesélte el őszintén az eddig ismert egész történetet. – Apád biztosan tud erről, és ez lehet az egyik oka, amiért nem nézi jó szemmel, hogy a feleségem légy. Gyuri megkereste azt a lányt, illetve fiatalasszonyt és elhívta a férjével egy találkozóra az étterembe. Persze úgy, hogy te is tudjál beszélni vele.

– Eddig erről miért nem beszéltél nekem sohasem?

– Mert egyrészről régen volt, másrészről semmi olyan nem nyomja a lelkemet, amit közölni kellett volna veled is. Én sem kutakodtam utánad, hogy előtte volt–e valakid.

– De akkor is elmondhattad volna, akkor most nem lenne ez a kalamajka.

– Lehet, hogy igazad van, de most mindent megtudhatsz, és nem az én „prezentációmban”.

– Akkor ezen a hétvégén otthon leszek. Apáméknak csak annyit mondok csak, hogy mikor lesz a kiállításom, amire elhívom őket.

A hétvégi találkozó szerencsésen lezajlott. Olyannyira, hogy Kati Sárát és az urát is elhívta a szilveszteri esküvőjükre.

– Most már csak apámék vannak hátra – mondta boldogan Kata –, de ti hárman aztán egy nagy maffia vagytok. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Ez rátok nagyon igaz, vén zsiványok!

A velencei biennálén Kata képei második legjobb alkotói díjat kapták meg. Kata szülei valahogy kezdtek megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Kata és Józsi együtt maradtak. Igaz Kata apja még kötötte az ebet a karóhoz, de egyre inkább hajlandónak mutatkozott a megalkuvásra, amit persze neje erőltetett.

– Nem tudom, mi kivetni valót találsz ebben a Józsi gyerekben. Dolgos, szorgalmas, jól menő üzlettulajdonos, és a lányunkat szinte a tenyerén hordozza. Mit tudsz róla, ami miatt nem akarod, hogy a vejed legyen?

– Ez most nem ide való téma. Nem akarok ünneprontó lenni. Ráérsz majd megtudni akkor ha, komolyodnak a dolgok.

Az eredményhirdetés után nagy fogadás volt. Józsi, és Kata erre az alkalomra tartogatta a bejelentést.

– Papa – kezdte Kata. – Józsi és én elhatároztuk, hogy idén Szilveszterkor összeházasodunk. Úgy gondoltam, hogy ez az alkalom megfelelő a bejelentésünkhöz.

– Tőlem esküdjetek, amikor akartok. Ám én ekkor is ellenezni fogom a házasságotokat. Egy olyan ember ne legyen a lányom férje, aki egykor nem volt hajlandó vállalni a saját gyerekét, és inkább elszökött a tengerre. Milyen ember az ilyen? Ha egyszer megcsinálta, mi a biztosítékom arra, hogy pont az én lányommal nem teszi meg?

– Apa, ez csak pletyka! Én mindent tudok már, sőt ismerem is a lányt, aki azóta már asszony lett. Ott lesz az esküvőnkön is. Az egész egy hazugság, amit a lány szülei terjesztettek el, hogy Józsit ellehetetlenítsék, és a saját lányuknak ne kelljen rossz híre.

– Ez igaz? – hőkölt vissza Kata apja hitetlenkedve.

– Gondolod, hogyha nem, akkor hozzámennék Józsihoz? Neked az a hibád apus, hogy téged a falusi mendemondák a mai napig képesek befolyásolni. Saját magad is meggyőződhetsz majd arról, hogy Józsit csak ki akarták üldözni a városból, ami sikerült is. Réges–régen elfeledett pletyka az egész, aminek a méregfoka még mindég hatott volna, ha nem deríti ki Gyuri az igazságot.

– Ne haragudj Józsikám – fordult Kata apja most Józsihoz –, de annyi mindent terjesztettek össze rólad és a családodról, hogy nemigen tudtam nem helyet adni ezeknek. Katának igaza lehet, a mai napig képesek befolyásolni holmi pletykákkal. Legyetek hát boldogok!

Elérkezett a Szilveszter. Ugyanaz a népes társaság gyűlt össze most is, mint két éve. A boldogító igent kimondták éjfél előtt. Az ó– és az újév tiszteletére megrendezték a tűzijátékot. Tibor volt az első, aki az ifjú asszonykát táncba vitte először. Bözsi tettetett féltékenységgel nézett utánuk és persze ki mással ment el volna táncolni, ha nem Józsival.

– Most remélem, nem leszel már féltékeny többet Tiborra?

– Nem is voltam én soha! Ez csak egy női viselkedési forma. Ja és, hogy te legyél az első, aki tudja: Tavasszal, húsvétkor mi is házasodunk. Ja és a „trónörökös” is útban van. Nyárára várjuk.

– Akkor gratulálok nektek előre is. És soha ne adj a látszatra. Láthatod, az sokszor csal!

Epilógus

Két év múlva a bíróság ódon épületének második emeleti folyosóján két ember beszélgetett az ablakmélyedésbe húzódva. A nő halkan, de szenvedélytől fűtötten beszélt, s a férfi bánatos beletörődéssel hallgatta.

– Bözsikém, nem lehetne esetleg mégis… – kezdte volna a fiú.

   – Nem! Elegem volt a hazugságaidból, a nőügyeidből Tibor! Már azon az első Szilveszteren is a Kati kezét fogtad, és őt ölelgetted az udvaron!

    – Micsodaaa?

– A két szememmel láttam, s az óta is minden éjszaka visszaálmodom. De már jön is az ügyvédem, írd alá a vagyonmegosztási iratokat… 

Vége