csurai zsófi : kapaszkodók

(kett?)

sokféleképp kigondolt
álmatlanság ?zött akkor az utcára.
hidegen áramlott az éjszaka,
ködr?l és könyvekr?l beszéltünk.
meg arról, hogy milyen ostoba
helyzetekbe sodor az élet.
azóta stagnál bennem az id?
és az öregedés legkisebb jele nélkül
gondolok a holnapra.

 

~

 

mert egy katatón világban
könnyebb ?rültnek lenni
és leginkább a semmi felfoghatatlansága
vonz, hozzád. hát rád csukom a szemem.
így könnyebb lesz elmondani,
hogy megint csomóim vannak.

 

~

 

semmi kétség.
maradéktalanul megéltem veled
a hiány minden formáját.
pocsék dolog szép emléknek lenni.

Legutóbbi módosítás: 2009.03.30. @ 16:52 :: csurai zsófi