csurai zsófi : sz?kül? pupilla

beléd képzeltem magam
teljes megváltó áhítattal
mikor rád varrtam magányom
nyomasztó súlyát.
te lépni sem bírtál.
csak er?tlenül szemlélted
a körös-körült. mert mindig
ett?l a becsapódástól féltél
és hogy nem tudsz majd
összegörnyedés nélkül rám nézni.

 

így rohantam ki bel?led.
némán, becsapva igazi arcod.

Legutóbbi módosítás: 2009.03.28. @ 08:45 :: csurai zsófi