Elmélyült ráncaidban
sorsod útvesztőit látom,
poros országutak százait,
némaságuk örök,
ha elmész
homlokomra vésődnek,
gazdagszom,
csöndesen.
Vért fakaszt minden év,
új árkokat vés
egy régi arcra,
s ha vége,
örökül hagyom.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.26. @ 08:28 :: Fecske Panna