Sorsodra hagytak,
lelenc gyermek.
Senki se kérte – mondták,
mégis adtál,
két kézzel martak belőled
újabb darabot,
egyre fogytál, míg a hideg
már csontig hatott,
semmissé vált ígéretek bújtak
hozzád, hogy melengessenek,
álnok csókok ízétől langyos
ajkad,
mit reméltél?
Arcodba köp mind,
kinek egykor támasza voltál.
Sorsodra hagytak.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.09. @ 16:50 :: Fecske Panna