Kint zuhog az eső,
felvillanó reflektorok fényében
látom néha arcod,
makacsul hallgatsz,
hát én sem szólok…
megzúzott lelkem köré
tekeredem magzati pózban
óvnám mindazt, ami maradt,
nem ostromlom többé a várad,
felesleges,
Királylány nem nyerhet csatát
– mondtad oly sokszor.
Igazad volt,
koronám rég elgurult,
bástyádról dacosan meredsz rám,
– feladnád?-
Megkeresem törött üvegcipőm,
Elmegyek.
Fordított szerepek csapdájában
én csak vesztes lehetek.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.28. @ 16:15 :: Fecske Panna