Hosszú évek óta Balatonboglárra járunk nyaralni, barátaink jóvoltából. Olyan önellátó módon. Lássuk csak, mivel is készülök?
Először is a mi nyaralásunk elengedhetetlen feltétele minden évben egy szép, nagy főtt, füstölt csülök. Ezt még a téli disznóvágáskor formázgatja Zember megfelelő hatalmasra, mert nagyon finom reggelik lesznek ebből a Balatonon!
Kell még füstölt, de nem főtt sonka, kolbász, szintén a saját disznóból, és szalonna. Mert hát szalonna nélkül se a tojásrántotta, se a lecsó nem az igazi!
Kell még sör! Sok sör, amit majd az úton veszünk meg a Pennyben. Vörösbor nekem, mert szeretem, persze nem nagyon iszom. De lesz arra kovács, biztos nem kell hazahozni.
Na! Csülök megfőzve, lefagyasztva. Némi friss hús is már csonttá fagyva várakozik az utazásra. Kolbász, sonka mind egy helyen.
Ruháimat már egy hete pakolom. Naponta másképp gondolom, mire lesz szükségem a két hét alatt. Egyre több minden kerül ki a szekrényből. Aztán másnap fele vissza. Harmadnap meg még több ki, mert ez is kell biztos, az is… Nagy halom blúz, különböző hosszúságú nadrágok, sok-sok fehérnemű, fürdőruhák. (Csak kettő van, vásárolni kell hozzá.)
Erről eszembe jut, Zember fürdőnadrágjai vajon hol leledznek? Kissé ideges leszek ettől a gondolattól, hátha elő se kerülnek, olyan jó helyet találtam nekik tavaly.
Már, mintha pödzögette volna néhányszor, hogy a négy fürdőnadrágját elővehetném végre. Na, ja, mintha ez olyan egyszerű lenne! De az utolsó nap már nem odázhatom a dolgot, szekrény tartalma ki, ruhák egyesével vissza. Meglett! Három meglett. De Zembernek persze a negyedik kellene. Mért pont mindig az, ami nincs meg?! Már ötödször magyarázza, melyiket keresi, mintha már előszörre meg nem értettem volna!
Most már elég! Sértetten elvonulok az én cuccaimhoz. Jó nagy halom! Hoppá! Most jut eszembe, a télen vettem két aranyos fehérnemű együttest, arra gondolva, majd a Balatonon azokban fogok esténként frissen kifürödve lejteni Zember előtt…
Némi turkálás után, mellyel felborítottam a rendet a szekrényben, elő is kerültek… Elégedetten szemlélem őket, jól választottam. Vajon tetszenek majd?
Hatalmas utazótáska tele van már, és még fele ruha kimaradt. De nekem kellenek! Elő még egy táskát!
Csak azt nem értem, mért néz a Zember ilyen furcsa, kikerekedett szemmel! Mindegy, ezekre nekem mindre szükségem van, és kész!
Hogy nézzem meg, ő milyen kis táskába be tud pakolni? Najszen! Ha neki csak ennyi ruha kell, akkor miért sóhajtozik még mindig a negyedik fürdőgatya után? Olyan faksznis néha!
Azt már mondani se merem, hatalmas piperetáskám is kicsinek bizonyult.
Persze, cipők terén sem egyezik a véleményünk a mennyiséget illetően. Nekem bizony kell a csinos fehér szandi, kell túracipő, egy vászoncipő is, papucsok otthonra, másik a strandra. Itt megállok a pakolásban, mert már megint ráncolja Zember a homlokát. Neki persze elég egy papucs, meg egy pár kínai „olyan mamuszka-szerű”, ő tutyinak nevezi. Ezt szereti, én meg ki nem állhatom. (Még álmaim városában, Velencében is ebben feszített mellettem, akkor már csak a Balcsira megfelel!) Bánom is én!
Hajnalban aztán… Hogy az élelmezés terén minden rendben legyen, Zember vállalja magára a hűtőtáskák tartalmának bepakolását. Már napokkal előbb mindent egy helyre gyűjtögetett, a frigóban, időnként átnézegette. Mert mégiscsak a has a legfontosabb!
Fél ötkor már hordtuk ki a kocsiba a sok kis és nagy táskát. A lépcsőzéstől jócskán kipirulva, szuszogva estünk be az ülésekbe. Indulhat a nyaralás!
Úgy félúton, Dég felé belém hasít a felismerés!!! Meg sem kérdezte Zember, hol a fagyasztott, füstölt, főtt csülök. Jesszusom!
— Minden bent van a hűtőtáskában? — kérdem kissé szorongva.
— Persze. Ott voltak egy rakáson a nagy fagyóban.
— A főtt csülök is?
— Miért, azt nem oda tetted? — horkant föl Zember, a kormány kissé megremeg a kezében.
— Asszem, nem — rebegem alig hallhatóan.
— Na, szép. Akkor otthon maradt.
Hosszú csend üli meg a kocsit, robogunk a boldog nyaralás felé, amit azt hiszem, elfújt a főtt, füstölt csülök illatának emléke.
~ ~
Legutóbbi módosítás: 2009.03.29. @ 16:32 :: Fitó Ica
