*
A felnőttség sáros küszöbén
Már régen, mint gyermek találkoztunk,
és sosem értettem meg én,
hogy ki méter hosszan lóg egy nyárfaágról,
miért ír verset és miért mesél.
Aztán jöttek az örömlányok, kik éltek
egy kupleráj sötét rejtekén
és egy üveg bor elég volt, hogy
feledve mindent, buján és henyén,
csak karjaidban legyen jó
e sárosan szomorú, kietlen földtekén.
Majd lettél a kalózok szeretője,
ki naphosszat árván mosogat
és néhány fityingért megteszi,
amiért könyörögtek néha oly sokat.
S én, mint gyermek faltam e sorokat
a felnőttség sáros küszöbén,
s tőled kellett megtudnom, hogy
az élet más, mint mondták annak idején.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.17. @ 14:00 :: George Tumpeck
