– saját fotó –
(meghallgatom)
Megkonduló sínek, az eső szemerkél
néha villámok cikáznak az égen,
egy pislákoló lámpa sir árnyékot a falra
és a hold elfordul sápadt szégyenében.
Csak a kocsmából szűrődnek halvány fények
csak az alkoholtól zsibbadt arcoké a múlt,
a ház falán a vigyorgó régi felirat
a Szabadság szava űz mindenkiből gúnyt.
Mert hogy most szabad választani,
hogy melyik üvegből mennyit töltsenek,
becsukassam-e megint magam
vagy inkább csak önként fizetek.
Most, hogy hirtelen jogaim lettek – mondták –
régen e téma csak vicc volt talán,
de háromhatvan volt a kenyér ára
és a Szabadság ott volt a ház falán.
Volt álom és jövőbe vetett hit,
és néha egy-egy mosoly az arcokon,
a nyugdíjból is meg lehetett élni,
és a Szabadság is ott volt a házfalon.
Becsuktak ugyan, ha nem dolgoztál
és ha mással tartattad el magad,
szólásszabadságról álmodoztál,
de neked nem lehetett egy szavad.
Viszont háromhatvan volt a kenyér ára,
és a nyugdíjasok megéltek boldogan,
vasárnaponként rántotthúst ehettek,
gyógyszerre sem költöttek oly sokat.
A rácson keresztül azért a nap besüt
és álmainkban lehetünk boldogok,
de a túlsó oldalon a Szabadság szavát
csak álmodozó szemekkel olvasod.
A Szabadság egy veszélyes szó,
mert minden embernek mást jelent.
Jó volna tudni számodra mit ér
és Te adnád-e érte az életed?
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: Adminguru
