Ágra ült a lámpafény,
ég kabátján csillag
gombok, az árok
partját csend kaszálja,
s a talpam alatt
kihagy egy foltot.
Hazafelé mentem én,
szememben ébredezett
az álom,
s a Hold, mint égi
máglya sejlett át
a némaságon.
Körülöttem tombolt
a zaj hiánya,
s az utcakövek
alatt
gyökeret eresztettek
a ki nem mondott
szavak.
Az ajtó el?tt
vállamra ült
a perc,
én az ablakba
tettem,
habár,
ma már
vagy százat eltemettem.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.06. @ 11:42 :: grim