Átjár a hideg,
ma huzatos a
testem,
kezedért nyúltam,
majd a pokrócot
kerestem,
a gyertya fénye
felett, hajad illata
száll,
a villanyt rég leoltottad
már.
Elfáradtam e semmiben,
vázam árboca
a matracba reccsen,
– bevontam vitorlám -,
s ringok csendben,
ahogy szádból a szél
arcomhoz ér.
Akár egy verset
fejezem be a napot,
s az álomba,
mi elaltatott
horgonyt vetek,
s magamat mára,
így (zárójelbe zárva)
elteszem a paplanok
fiókjába.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.26. @ 08:04 :: grim