Fotó: tyche1.freeblog.hu, BME
Anyád!! Talán ezzel kezd?dött a tegezési düh Magyarországon. Hogy mérgünkben tegezve küldjük el a másikat a volán mell?l, lila fejjel acsarogva, tegezve emlegetve egymás le- és felmen?it, megértem. Mégis csak fura lenne valahogy így: “Lenne kedves visszafáradni kedves édesanyja méhébe? Megtenné, hogy bekapná?” Na, de hogy miért kell tegezve villanyt?zhely vásárlásra felszólítani a vev?t, fel nem foghatom.
“Köhög? Tüsszent? Csak zsebkend?be!” Így szóltak régen az emberhez. Amolyan avítt, ódon, önöz? udvariassággal. Ennél is régebben még a marhát is magázták. Az akkori kor egyik leghíresebb szlogenje imigyen faggatta a jeles szarvasmarhát: “Mondja, marha, mért oly bús? – Olcsóbb a ponty, mint a hús!”.
Egyszer csak jött a svéd lakberendezési áruház, amelynek egyik védjegye, hogy mindenkit tegez. Néhány évig fura volt, hogy 80 éves nénikéket is tegezve biztatnak: “fogd a kocsit, válaszd ki a megfelel? színt, a piactéren megtalálod”. Ez, úgy látszik, megtetszett a magyar nyelvhasználóknak, mert el?bb a kereskedelemben kezdett terjedni, hogy tegezve írják ki az információkat, majd végigsöpört az egész nyelven. El?ször csak arra figyeltem föl, hogy úgy 35 éves korig gátlástalanul tegez mindenki mindenkit: eladók a vev?t, postás a lakót, taxisof?r az utast(!), pincér(!) a vendéget. “Mit kérsz? Ott találod a polcon. Hová vihetlek? Itt írd alá!” Aztán egy elektronikai cikkeket forgalmazó áruházban ilyen feliratot találtam: “A garancialevelet az ügyfélszolgálaton érvényesítheted.” A kerületi karácsonyi vásárban helyes kis kosárkában diót kínáltak, ezzel a mellé biggyesztett cédulával: “Kóstold meg!” A kosárka mögött ötvenes férfi gubbaszt a hidegben. Miért tegez vajon?
Valaha létezett egyfajta hierarchiája a kiszolgáló-kiszolgált viszonynak, amit azzal is kifejeztünk, hogy udvariasságból a kiszolgáló magázta a kiszolgáltat. És ez a tendencia körbe járt, hisz hol kiszolgálunk, hol minket szolgálnak ki. Ráadásul idegenek sosem tegezték egymást. A férfi felszólítás nélkül sosem tegezte a n?t. Az újságíró-iskolában fejünkbe verték, hogy SOHA ne tegezzük interjúalanyunkat. Ehhez is tartottuk magunkat, és ha mégis jó ismer?ssel beszélgettünk, ezt körülményesen elmagyaráztuk a hallgatónak-néz?nek-olvasónak. Ma, a vetélked?k, talk show-k világában mindenki tegez?dik. Ifjú, kedves, tehetséges m?sorvezet? tegezi nagymamája-korú játékosait, akiket egy órája még nem is ismert. Riporter tegezi eleddig ismeretlen interjúalanyait, békít? m?sor vezet?je veszeked? alanyait, többnyire magánál évtizedekkel id?sebbeket, és minden esetben számára idegeneket. Hogy két tizenéves tegezi egymást, nyilvánvaló. De hogy kétgyerekes lányomra miért köszönnek rá férfi eladók tegezve, fogalmam nincs. Mint ahogy azt a plakátot sem fogadtam örömmel, amit a háziorvosi rendel? falán találtam, és amely arra biztatja a beteget, hogy “… panasz esetén fordulj n?gyógyászodhoz!” Már bocsánatot kérek, 30-50, vagy akár 80 éves pácienseket milyen alapon tegeznek ismeretlen egészségügyi munkások? Vagy bárki?
Mérgemben betérek egy boltba, egy kis búfelejt? borért. Nézem a címkét: “Csirkéhez – szeretni fogsz! Eltátom a számat, nézem a palack túlfelén az ismertet?t, kiderül, hogy új borcsaláddal van dolgom, neve: “Szeretnifogsz” (sic!). Fehéret, vöröset kínálnak halhoz, marhához, segítve a választást és már márkanévként, intézményesítetten tegezve – és egybeírva. Hát nem szeretlek! Juszt is egy másik flaska borral hazatérve nézem a televízióban a legújabb demonstrálókat, akik a rengeteg import ellen tüntetve vonulnak fel, hatalmas transzparenseket cipelve, a következ? felszólítással: “Igyál magyar tejet!” Iszom én, csak ne tegezz!
Szerz?: Mikes Éva
Forrás: kultura.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:34 :: H.Pulai Éva
