Mindenkor izgalmas kérdés az élet és a költészet viszonya – a versek mögötti személyiség a maga titkaival. Radnótival kapcsolatban b?ven találunk hátborzongató életrajzi tényeket – a születése és a halála körül is. Az Ikrek havának alapmotívuma az az életrajzi tény, hogy születésekor édesanyja és ikertestvére meghalt. Utolsó, közvetlenül a halála el?tt írt verseit pedig a holtteste exhumálásakor kabátja zsebében talált Bori noteszb?l ismerjük.
Szerelmi költészete mögött nem sejtenénk érzelmi viharokat. Szerelmes verseit feleségéhez, Gyarmati Fannihoz írta: ezek a m?vek nagyrészt egy beteljesült, nyugodt, boldog szerelem versei. (A tudat, hogy a versek múzsája 97 éves, és jó egészségnek örvend, valahogy még egy réteg különös dicsfényt kölcsönöz ennek a szerelmi költészetnek.) Éget? szenvedélyt?l, reménytelen vágytól, kudarctól f?tött szerelmi versek százával születtek a magyar irodalomban, ezt a fajta szerelmet – a már nem tüzel?, de annál mélyebb szeretettel összekovácsolódott házastársi boldogságot – Radnótin kívül nem sokan tudták m?vészetükben megjeleníteni.
A szerelmi háromszög
A költ? és Gyarmati Fanni szerelme 17 éves korukban kezd?dött, majd tanulmányaik végeztével, 26 éves korukban házasodtak össze. Kapcsolatuk példamutató és er?s volt – akárcsak a versekben. Büszkék voltak arra is, hogy a szerelmet nem a másik fél kisajátításaként, hanem kölcsönös bizalmon, elfogadáson alapuló kapcsolatnak fogják fel. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa volt a költ?nek: kritikus és barát éppen úgy, mint feleség. Olyan házasságot akartak megvalósítani, amelyet ma is szinte lehetetlennek látunk, nem csoda hát, ha akkoriban ijeszt?en modernnek számított. Férfi és n? között teljes egyenrangúság és feltétel nélküli elfogadás – ez volt a viszony alapja, amelybe semmiképp sem fér bele a birtoklási vágy.
De vajon az belefért-e, hogy a hat éve házas Radnóti – amint ezt Ferencz Gy?z? költ?, irodalmár, Radnóti monográfusa naplóbejegyzések és visszaemlékezések alapján állítja – beleszeretett Beck Judit fest?n?be? Viszonyuk körülbelül egy évig tartott. Kérdés, hogy egy példásan boldog házasság idilljébe hogyan léphet be egy harmadik? Vajon a 14 évnyi elkötelezettség vagy a „más” és az „új” iránti vágy, esetleg a férfi bels? bizonytalanságai, rossz közérzete vonzották-e be? Ezekre a kérdésekre a versek és a feljegyzések nem adnak választ.
Az viszont kiderül, hogy a költ? nyíltan vallott feleségének a szerelemr?l – különleges házasságuk szabályaiba a teljes ?szinteség is beletartozott, bármennyi fájdalmat okoztak is ezzel a másiknak. Amikor a fest?n? egy önarcképet ajándékozott Radnótinak születésnapjára, Gyarmati Fanni csak ennyit jegyzett fel a naplójába: „ha Miklósnak örömet okoz, örüljön.”
Baráti társaságuk, ismer?seik is mindvégig tudtak a kapcsolatról. Gyarmati Fanni naplóbejegyzései az idézetthez hasonló, csendes t?résr?l és végtelen önuralomról árulkodnak. Mindketten sokat szenvedtek – Radnóti megértést és türelmet várt el a feleségét?l, aki erre törekedett is, küzdve az amúgy természetes féltékenység érzésével. A viszony az év végére lassacskán elfásult, Beck Juditot már újabb szerelmek izgatták, a költ?t pedig els? munkaszolgálata szólította.
A háromszög és a versek
Nincs rá egyértelm? bizonyíték, hogy a viszony akár egyetlen verset is ihletett volna, bár Ferencz Gy?z? szerint néhányra, például a Harmadik Eclogára ráfogható, hogy Beck Judit a múzsája. Ebben a versben a háború el?tti, el?érzetekkel teli világban a szerelem új, szép, izgató érzés, a kávéházba is azért ugrik be, hogy err?l ábrándozzon: „tanítok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemr?l.”
Az irodalomtörténészek sokáig nem tudtak, vagy nem akartak tudni a Beck Judit-viszonyról. Ma már ismerjük a történetet, tudni véljük, milyen volt ez a házasság valójában. Valószín?bb viszont az, hogy az égvilágon semmit nem érthetünk meg abból, ami akkor lezajlott köztük, és abból, hogy mindez milyen hatással volt arra, ami a kézzelfogható örökség, és ami igazán a miénk lehet: Radnóti verseire.
Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsg? s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint k?ben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppen? kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad bel?lem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a terit?n,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még id?m,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
h?s tenyeredben.
1943. május 26.
Forrás: otvenentul.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
