Minden nap a halállal fekszem, és ? kelt fel reggel. Gúnyosan rám vigyorog, aztán a sarkamban lohol egész nap. Úgy került mellém, mint egy spicces kurva, akit sehogy sem tudsz kirugdosni az ágyadból, ezért egy id? után megdugod, csak hogy nyugtod legyen t?le. Ott kavarog a reggeli cigarettám füstjében, sejtelmesen vigyorog az els? bögre kávém alján. Tik-tak, tik-tak. Ketyeg az óra.
Néha nem is értem: hogyan múlik el bármi, ami nem én vagyok, ha ennyire velem van elfoglalva?
Mindenkinek személyre szabott Halála van?
Lefekszem, felkelek. Eszem, iszom, ürítek. Álmatag körforgás.
– Nem hagynál egy kicsit?
– …
– Dolgoznék.
Gúnykacaj.
Mindannyian a halhatatlanságra vágyunk. Egyszer azt hallottam, hogy az ember az egyetlen olyan valami, ami más akar lenni, mint ami. Remek definíció. Ha szikla lennék, emberi aggyal, akkor biztosan a Halára vágynék.
– Legalább azt mondd meg, mennyi id?m van!
Felvont szemöldök a jeges szempár felett.
Vajon tényleg tudni akarom? Ha igen, hát akkor nosza! Végül is ezért dohányzom. Hátha összejön egy jó kis áttétes tüd?rák! Talán megnyugtató lenne a tudat, hogy már csak egy évem van.
(Jól használd föl! Orosz rulett az élet. Csak lazán, könnyedén! Biztos kézzel tartsd a pisztolyt, sziporkázó félmosollyal arcodon. Ezt most nem illik elcseszni.) ( És az agyad, meg a vér, lehet?leg a nejlonra fröccsenjen. Gusztustalan egy meló az agydarabkákat vakarni a falról.)
Majd ha vége lesz, hamvasztást szeretnék. És semmi könny. Végül is, nem te mész el.
Meghívás hamvasztással egybekötött kertipartira. Szalonnasütés! Nyársat mindenki hozzon magával. Ingyen hamvamba sült pogácsa!
Lefekszem, felkelek. Eszem, alszom, ürítek. Gúnyos köforgás…
