(parlando)
aszfaltra szürkült fényben napok
szárnyai verdesnek egy tócsából
isznak verebekkel s velem sétál
az id? észrevétlen
kifordulnak az évgy?r?k kopasz fák
kérge alól a körúton villamos
csikorgása megrebben idegesen
járókel?k szemében
tükröz?dik arcom egy játékterem
kirakatában látom hogyan fordul
szerencsém és kerül mögém már érzem
végem míg tenyerembe
gy?lnek érintések és emlékek
csókolnak áfonyát mézet mérget
számra ahogy néz nap fogyatkozásom
még vakító fényébe
korom
Legutóbbi módosítás: 2009.03.24. @ 18:23 :: Juhász M. Lajos
