Trombitaszóra ébredtem. Rámtört a szokásos feszültség: forgolódok, nem találom a helyem, egyéb dolgom is lenne, végül is úgy döntök: kimegyek festeni. Visszahúzódóban a tél de talán van még egy kis hó, a nap is süt, átszűrődve a párarétegen. Összeszedem hát a felszerelést, és sietve elindulok. A közeli kis tó horgászok birodalma, ladikjaik most még a parton hátukat süttetve várják az olvadást. A parti sétány elszánt futók, méla kocogók, gyermekes családok terepe, de gyakran vonszolják ide gazdáikat az önfeledt kutyák is.
A reggeli izgalomhoz képest (vagy éppen azért) nehezen találtam megfelel? helyszínt. Végül egy kiemelkedésen letáboroztam, és kisvártatva nekiláttam a munkának.
Először halk üvegcsörömpölésre lettem figyelmes, azután meghallottam a csoszogó lépteket is. Hatalmas tűzpiros szatyorral – megtöltve guberált flaskákkal – állt meg mellettem a szemmel láthatóan hajléktalan férfi.
– Megengedi hogy…?
– Maradjon csak, nem zavar – válaszoltam kissé zavartan, mert bár évek során valamelyest megszoktam, hogy rajzolás-festés közben néznek (igyekeztem magamban tudatosítani: aki intim tevékenységét közszemlére teszi, az ne legyen finnyás, tűrje a kíváncsi érdeklődést), azért mégis minden alkalommal feszélyezett kicsit a dolog.
– Mit fest a bácsi?
– Az iskolában én is jól tudtam rajzolni.
– Ezt régóta csinálja?
Most csak egy gyermekes anyuka kíváncsiskodott, kettejüket nem riasztotta el a mögöttem-fölöttem tornyosuló madárijesztő forma alak, aki csak akkor lépett pár lépést odébb, amikor elszívott egy valahonnan előkapart csikket. Egyáltalán nem volt tolakodó. Egyszer ugyan megkérdezte, hogy “máneharagudjon most ott hátul azokat a fákat festi?”, egyébként némán kísérte figyelemmel tevékenységemet. Így telt el nagyjából másfél óra, mikorra is úgy láttam, nincs több hozzátennivalóm a képhez – az alkotás izgalma is alábbhagyott.
– Na én befejeztem – mormogtam magam elé, és szedelődzködni kezdtem.
– Fasza lett főnők – dicsért meg emberem, és már nyúlt is a szatyráért.
Pillanat múlva már csak az üvegek koccanását hallottam a bokrok felől.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.26. @ 18:03 :: Kerti Károly György
