A kastély teraszán Ebergényi Flóra vendégei, már kíváncsian tekintgettek Szentandrás felé, hogy mikor tűnik fel a várva várt négylovas hintó. A sasszemű fővadász még gukkerrel is pásztázta a vidéket. — Arra a vaddisznóra kimegy éjjel — gondolta, mikor észrevette a Csillagoshy dűlőben makkozó kant. Ezalatt az öreg libaforgató, a konyhalányt tanította gombát válogatni szárítópincében. Beleizzadt a szokatlan munkába; — persze, hogy pihennie kellett. Amint levegő után kapkodva kinyitotta az ablakot, meglátta messziről a sebesen növekvő porfelhőt. Boldogan elrikkantotta magát:
— Jönnek!
Erre két markos inas rögvest lehozta a hordozható püspöki díszszéket. Izsák atya is lereszketett a lépcsőn, és kegyesen helyet foglalt. A süteménybe csak belekóstolt, és később a biztonság kedvéért a kávéscsészét letette az asztalra, hogy ki ne lötyögtesse később az áldásosztáskor.
*
Flóra néni békésen szunyókált a hintóban. Talán álmában megint Szent Péterrel diskurált. Az utóbbi időben több időt töltött mennyei társaságban, mint idelenn a siralomvölgyében. Még Kaposné körömpörköltje is csak kisidőre tudná visszacsalogathatni a kastélybeli életbe.
Pista gróf vidáman tekintgetett ki az ablakon. Nem csoda! Hiszen a szentandrási fogadónál most is, mint mindig, megálltak itatni. Ahogy behajtottak a diófa alá, Leipziger kocsmáros, már szervírozta is a lovaknak a frissvízzel tele sajtárt. A gróf ugyanazt kapta, csak ő víz helyett sört ivott; — különbség tétessék — ő zománcozott vödörből kapta az italt. Utána még felhörpintett rá egy korsó törkölyt, aztán evett valami hamarjót s már mehettek is tovább Isten hírivel.
— Leipziger híres és közkedvelt konyhát is vezetett. Az éhes vendégek elégedetten, jóllakottan mehettek útjukra. Egyébként Leipziger kóserkonyhát is tartott az átutazó ortodox vigéceknek, de a disznósültje sem volt kutya! A jércéit, amiket külön tartott, szintén sokan szeretgették. Azt már időre meg kellett rendelni az ínyenc vendégnek.
*
A hintóban ringatózva, Pista boldog várakozással tekintett a következő napok elébe. Végre, újra egy nagy halom pénze lesz, és látogathatja a kaszinókat. Találkozhat megint a vidám kompániával. Monte Carlo, Baden-Baden, Steinbach… — már biztos hiányolták ott eddig. Na, de — még jó, hogy eszébe jut —, előtte muszáj, hogy elvegye Gittát. Ábrándozva belefelejtkezett a mellette elmaradó tájba. Már a szeretett vidéken jártak. Majd csak a falu előtt ébreszti fel édesanyját – gondolta, de váratlanul dühösen nagyot rikkantott a kocsisnak.
— Megállj Bandi!
Észrevette, hogy az ősi birtok határán lévő barackosból, éppen most lépett ki még szoknyáját rendezve Gitta húga, miközben egyik kezével Horkay báróba kapaszkodva tekintgettek a hintó felé.
— Tűnsz el innen, büdös paraszt! — ordított Ádámra a gróf, s ahogy kiugrott a kocsiból, lovaglóostorát ütésre emelte a báróra. De mire lesújtott volna, egy olyan hatalmas frászt kapott a tiszttartójától, hogy a csattanása elhallatszott a Főtérig is. S mintha csak erre a jelre várt volna a templomharang, megkondult a toronyban. Pistát úgy meglepte a kapott pofon, hogy karjánál fogvak megfogta Gittát és beültette a hintóba.
— Ennek még folytatása lesz! — makogta félhülyén a történtektől. A kisasszony azért még gyorsan odasúgta a szélesen mosolygó szerelmének, hogy este legyen Márkus atyánál a parókián. — Utazásra készen!
A hintóban a nénike már előbb felébredt a pofon csattanására, s most mosolyogva nézte az éppen beszálló Szent Annát. Kedvesen hogylétéről érdeklődött.
Még jóval a dísztribün látótávolságán kívül, egy pillanatra megállt a hintó, de csak annyi időre, hogy Gitta kiszállhasson. A kisasszony sietős léptekkel a parókia felé vette útját Márkus plébánoshoz.
*
A várakozó ünneplő tömeg mellett, a lovak megállás nélkül elrobogtak utasaikkal. A fergeteges, vivát ordítást talán csak a pacik hallották. Később mikor becsukódott a kastély kapuja a hintó mögött, az ujjongó ordítás átcsapott szitkozódásba. A négy ügyeletes csendőr rögvest behunyta a fülét, és sietve bevonultak a kocsmába. Márkus pap is hazaballagott, de előtte halkszóval megfedte híveit a csúnya káromkodásokért, amiket az elmaradt pénzeső elmaradása váltott ki híveiből. Szívében együtt érzett a lóvá tett népséggel. Ha nem hordta volna a reverendát, ki tudja, talán ő még sokkal cifrábbakat is mondott volna. Már a szemináriumban is gyakran megfedték a szelíd atyák, ezt a renitens kispapot.
Mikor a plébános hazaérkezett, Gitta már végzett a kaláccsal s most egy kupica meggylikőrt nyalogatott, amivel Kaposné kedveskedett neki.
*
Vagy egy órát töltöttek négyszemközt az atya dolgozószobájában. Márkus elmagyarázta, hogy a diszpenzáció, az csak engedély a rokonok közötti házasságra, de nem kötelező élni vele. Döntsön a szíve és a lelkiismerete szerint. Máskülönben, ahhoz megy férjhez, akihez akar. Hatalmas vagyona is függetlené teszi egy életre. Felesége lehet Horkay bárónak is, ha mindketten úgy akarják. Azért ő azt javasolja, hogy egy időre menjenek külföldre, míg itt rendeződnek a dolgok Isten akarata szerint. Ez a beszélgetés a szentgyónás után történt, mikor Gitta már leimádkozta, a rárótt penitenciát: – az egy Miatyánkot, egy Confiteort és ráadásnak egy Ave Mariát. Márkus atya szerint azért csak annyit, mert nem az imádságok száma számít, hanem a szívből jövő megbánás.
Egyébként is, az egész gyónás csak akkor érvényes, ha őszinte, és igaz hitből jön. Ha ez meg nem így van, akkor meg teljesen felesleges, hogy lopja a pap idejét. A plébános alig tudta megakadályozni, hogy a fiatal grófné kezet ne csókoljon neki.
Kinn az udvaron Horkay már várt rá. A hintó az úti poggyásszal a parókia mögött pihent. Azt majd otthagyják a legközelebbi gyorskocsi állomáson.
Pár órával később a két szerelmes, már sebesen robogott a mayerlingi kastély felé. Az agg Flóra grófnéval még véletlenül sem találkozhattak. Ugyanis a nénit felfelé, az égbe vitte az útja a szentjei közé.
Márkus atya bement az üres templomba és letérdelt a mellékoltár elé, ahonnan Szent Domonkos megértően hallgatott, és időnként együttérzően bólogatott. Egy idő után kiment a templomkertbe. Koromsötét volt. Az égről közömbösen bámultak le a csillagok Isten szolgájára. Csak akkor hullott le egy rossztüdejű közülük, mikor a kopott pap, rágyújtott egy maga sodorta kapadohányra.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: kisslaki
