Könyves Tóth Enikő : Elt?nt a Fény

2009.03.15. Könyves Tóth Enikő Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
lelked rejtekében ott lapul

az elt?n? Fény szikrapora

 

Megrekedt mocsokban,

sodró viharú télben,

havas fekete lucsokban,

sárban meglapult köveken,

Esthajnalcsillag árnyain,

kiáltásod elhaló csendjében,

sötét tekintetek s?r?jében,

érzed-e még emlékét a Napnak?

Hisz nappal és éjjel,

foglya vagy a létnek.

 

Lázadó önmagaddal viaskodsz,

hited t?zében égve,

lelked rejtekében ott lapul

az elt?n? Fény szikrapora,

tudod, így nem élhetsz,

de álmod kísér tovább,

hogy ne félj, és reménykedj!

 

 

Debrecen, 2009. március 11.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.03.15. @ 11:46 :: Könyves Tóth Enikő
Szerző Könyves Tóth Enikő 18 Írás
Debrecenben születtem, 1953-ban, neves református dinasztiában. Több mint 20 évig tevékenykedtem a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, ahol élénk szellemi és kulturális élet résztvevője voltam. Hivatásom: könyvtáros. A művészetek, elsősorban az irodalom szeretete végigkíséri életemet. 1997-től Izraeli tartózkodásom során, érintett meg újra meg újra az alkotás semmihez sem hasonlítható varázsa, az öröm adni a versek üzenetén át a szeretet lélekhangjait. "...Várni kell, hogy emlékezni tudjunk... De még az sem elég, ha vannak emlékeink. Ha megsokasodtak, meg kell tanulni, hogy mindent elfelejtsd, és várni kitartó türelemmel várni, hogy feltámadjanak megint... - akkor talán az emlékek méhéből valamely ritka órában feltámad egy vers első szava és elkülönül." - Rainer Marie Rilke