Éjszakámról…
Elcsendesül az éj, kandallóban lassan kialvó parázs
b?völ, pamlagom sarkából merengve nézem,
míg álmom pillangó-röpt? fátylát pillámra hullni érzem,
szobámban kialszik a fény, befon a puha varázs.
Akkor jössz felém az éji homályból te vágyott árnyalak,
fehéren akár a tél, ragyogón, örök napsugaram a nyárból,
mellém ülsz kedves, nyakamban már, -és átnyalábol-
karod……kutatva nézed sápadt arcomat.
Ezek a fehér, puha, illatos karok. Régr?l ismer?s
érintését vágytam, itt van velem, fejed mellemre téved,
aztán úgy teszel, mint aki álomból ébred,
göndör fürtjeim légies sóhajjal- merthogy siet?s-
simítod el homlokom fölül, s játékos merészen,
-gondolván, hogy alszom,- ravaszul, egészen,
ajkaddal érinted pillám, homlokom középen,
s köddé válsz, meggyötört lelkem égeti a szégyen.
Ó! megidézlek képzeletemmel, tudom, te vársz.
Ó! megidézlek, míg ifjúságom fénylik akár a nap,
illatod virágban, ízed harmatban érzem, enyém marad
míg fiatal a szívem, arcom nem szántja röggé a ránc.
Noaptea…
Noaptea potolit Ã?Ÿi vânÃ?Æ?t arde focul în cÃ?Æ?min;
Dintr-un colÃ?£ pe-o sofÃ?Æ? roÃ?ŸÃ?Æ? eu în faÃ?£a lui privesc,
Pân’ ce mintea îmi adoarme, pân’ ce genele-mi clipesc;
Lumânarea-i stinsÃ?Æ?-n casÃ?Æ?… somnu-i cald, molatic, lin.
Atunci tu prin întuneric te apropii surâzândÃ?Æ?,
AlbÃ?Æ? ca zÃ?Æ?pada iernei, dulce ca o zi de varÃ?Æ?;
Pe genunchi îmi Ã?Ÿezi, iubito, braÃ?£ele-Ã?£i îmi înconjoarÃ?Æ?
Gâtul… iar tu cu iubire priveÃ?Ÿti faÃ?£a mea pÃ?Æ?lindÃ?Æ?.
Cu-ale tale bra�£e albe, moi, rotunde, parfumate,
Tu grumazul mi-l înlÃ?Æ?nÃ?£ui, pe-al meu piept capul Ã?£i-l culci;
Ã?ž-apoi ca din vis trezitÃ?Æ?, cu mâinuÃ?£e albe, dulci,
De pe fruntea mea cea tristÃ?Æ? tu dai viÃ?£ele-ntr-o parte.
NetezeÃ?Ÿti încet Ã?Ÿi leneÃ?Ÿ fruntea mea cea liniÃ?ŸtitÃ?Æ?
Ã?ži gândind cÃ?Æ? dorm, Ã?Ÿireato, apeÃ?Ÿi gura ta de foc
Pe-ai mei ochi închiÃ?Ÿi ca somnul Ã?Ÿi pe frunte-mi în mijloc
Ã?ži surâzi, cum râde visul într-o inimÃ?Æ?-ndrÃ?Æ?gitÃ?Æ?.
O! desmiardÃ?Æ?, pân’ ce fruntea-mi este netedÃ?Æ? Ã?Ÿi linÃ?Æ?,
O! desmiardÃ?Æ?, pân-eÃ?Ÿti junÃ?Æ? ca lumina cea din soare,
Pân-eÃ?Ÿti clarÃ?Æ? ca o rouÃ?Æ?, pân-eÃ?Ÿti dulce ca o floare,
Pân’ nu-i faÃ?£a mea zbârcitÃ?Æ?, pân’ nu-i inima bÃ?Æ?trânÃ?Æ?.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Koosán Ildikó
