Különben is, mindent megkaptam az élett?l, ezt a káoszt nem én fogom rendbe rakni …
(szakmai érvek mellettem, virtuális ellenérvek a bármiért)
(szakmai érvek mellettem, virtuális ellenérvek a bármiért)
Ha megkomponálhatnám a helyzetet!
… ám el?bb a záróakkordot megírom,
búcsú nélkül azért mégse…
Lesújtó,
komolytalan az egész,
mert egy dilettáns kezében a döntés
… hogy keveredtem ide?
Ja, persze,
lelkes fényberepülés Ikarosz módra,
hahhh!
tisztán látom a jöv?t:
disszonáns vihar kavarog felém,
bujkáló kiskirályok
hamis hangjai csúsznak, súgnak,
egy ujjal mutogat,
ki ?? ki ??
lárma, zaj ünnepel – alaktalan hangok,
s késik az összhang,
… egy ereszkezd? dallamsorban
még lendül a lélek.
Ugyan, kit érdekel mit tudok?
– nincs dráma –
egy elkapott kottakép.
Akkor:
most jöjjön a tapsvihar-mutatvány,
mint valami végjáték.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.08. @ 11:41 :: Laura Alen