Laura Alen : Záróakkord: tapsvihar-mutatvány

Különben is, mindent megkaptam az élett?l, ezt a káoszt nem én fogom rendbe rakni …
(szakmai érvek mellettem, virtuális ellenérvek a bármiért)

 

 

Ha megkomponálhatnám a helyzetet!

… ám el?bb a záróakkordot megírom,

búcsú nélkül azért mégse…

 

Lesújtó,

komolytalan az egész,

mert egy dilettáns kezében a döntés

… hogy keveredtem ide?

Ja, persze,

lelkes fényberepülés Ikarosz módra,

hahhh!

tisztán látom a jöv?t:

 

disszonáns vihar kavarog felém,

bujkáló kiskirályok

hamis hangjai csúsznak, súgnak,

egy ujjal mutogat,

      ki ?? ki ??

lárma, zaj ünnepel – alaktalan hangok,

s késik az összhang,

… egy ereszkezd? dallamsorban

még lendül a lélek.

Ugyan, kit érdekel mit tudok?

 – nincs dráma –

egy elkapott kottakép.

 

Akkor:

most jöjjön a tapsvihar-mutatvány,

mint valami végjáték.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.03.08. @ 11:41 :: Laura Alen
Szerző Laura Alen 0 Írás
Boldog az, aki lenni is tud, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndje, és titkok tudójává válik.