Március havában a télnek vissza kellett térnie oda, ahonnan jött, az örök hó birodalmába. Pihenni vágyott. A nálunk töltött hónapok próbára tették minden csöpp erejét. Mert volt ám munkája elég! Fák, bokrok álma fölött őrködött, hóbundával takargatta a búzavetést, jégtáblával borított tavakat, folyókat, hogy a víz mélyén telelő halak meg ne fagyjanak! Nem feledkezett meg a hegyekről se, bőven szórt havat rájuk, hogy a sízni vágyó embereknek kedvét töltse. Boldogan teljesítette sok-sok gyermek és felnőtt kívánságát, hogy fehér legyen a karácsony és csikorgó hideg köszöntse az új esztendőt! Nem csoda hát, ha munkája végeztével rogyadozó térdekkel indult útjára.
Látta a nap a tél igyekezetét és leküldte hűséges sugarait, hogy segítsenek eltakarítani az itt-ott még felvillanó hófoltokat, és lelkükre kötötte, hogy ha a folyókon jeget találnak, addig melengessék, míg teljesen vízzé nem válik.
Amikor a télnek már híre-pora se maradt, Tavasz Tündér kihirdette, hogy kezdődhet a készülődés a fák menyegzőjére! Égen-földön mindenki arra igyekezett, hogy ez a rendkívüli esemény felejthetetlen ünneppé váljon! A nap beragyogta a fák koronáját, az emberek levágták a száraz ágakat, ástak, gereblyéltek a gyümölcsfák körül, a rügyek pedig napról-napra duzzadtak, míg egy áprilisi reggelen arra ébredt a világ, hogy a barackfák rózsaszínű rügyeiből millió apró virág bontakozott ki. Úgy tündököltek a fák a napsütésben, mint menyasszonyok az oltár előtt. Elállt a szél lélegzete is, amikor éjszakai nyugalmából felkelve, megpillantotta ezt a csodálatos földi tüneményt. Nemsokára a barackfákat követték a cseresznyefák. Majd szilva-, meggy-, körte-, és almafák öltötték magukra hófehér palástjukat a csodáló tekintetek örömére. Ezekben a napokban, a csalogány minden alkonyatkor zengő hangon dicsérte a menyegzőjüket ülő gyümölcsfákat. Tündérlakká varázsolta a tavasz a kerteket. Ennyi szépség láttán az emberek mosolyogva jártak az utcán.
Május utolsó napjaiban ért véget a mesebeli menyegző, amikor a fák levetették fehér ruháikat és helyébe zöldet öltöttek. Nemsokára az ágakon apró bogyókat láthattak a figyelő szemek, melyek békésen sütkéreztek a nyár eleji napfényben. A fák érlelték gyümölcseiket.
Így vált örömünneppé a gyümölcsfák virágzásának ideje, amely hálával tölti be az emberek szívét a csodatevő természet iránt.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: M.Simon Katalin
