A rendszerváltás els? pillanatában – ahogy anyám persze megmondta el?re -, azonnal megjelent a zsidózás a köznyelvben, Krúdy álmoskönyve szerint tudni lehet, hogy ha a politika szájára veszi történelmileg többnyire inkább peches, mint mázlista népemet, abból sikersztori nemigen lesz. S?t!
A szellemet a palackból népszer? drámaírónk, Csurka Pista engedte ki. Róla többször megemlékeztem már, igyekezve korábbi krédója szerint némileg megvédeni ?t a nyilasokkal való összemosástól.
Csurka korábban, még a szocializmusban kezdte a zsidózást, vesztett kártyapartik után a széplaki üdül?ben, nyíltan, igaz csakis részeg óráiban, amilyenb?l azért szépen akadt. Azt kell mondjam, hogy a mai színvonalhoz képest ez szinte jellemes dolognak számít, most volt moszkoviták, párttitkárok, huszadrangú m?vészek, joviális kispolgárok zsidóznak habzó szájjal.
Nem beszélve a n?kr?l, illetve inkább asszonyokról, akik szintén azt hiszik, hogy nekik itt ilyesmire is osztottak lapot, már elnézést a n?i nemt?l, de nekik ezt nem illik.
Zsidózni kérem, csakis férfiaknak illend?, nem egy n?i sportág, mindenki látott már náci egyenruhában feszít? n?t, komolyan rombolja a libidót.
Csurkának akkor még rengeteg zsidó barátja volt, írók, Zelk Zoltánék, a megismételhetetlen Réz Pál, Kardos G. Györgyék, és sokan mások, ? maga emelte ki, hogy az egyik hangos zsidózása miatt Aczél elvtárs karmesteri pálcájával rá kirótt szilenciuma ellen csak a zsidó Dániel Ferenc emelt szót.
Csurka azzal védekezett – meggy?z?désem szerint akkor ?szintén -, hogy az egészr?l nem tehet, nem direkt csinálja, apja, aki a harmincas években széls?jobboldali író volt, ezt nevelte belé gyerekkorában, és ezért ha iszik, ez jön ki bel?le.
Ha Zelkék akceptálták ezt, akkor én is elfogadom, hozzátéve, hogy az embereknél szerves fejl?désr?l, illetve ennek ellentétér?l, szánalmas leépülésr?l lehet beszélni, és ez bizony már közel 20 éve volt.
Kardos G. egyébként csodás figurája a parlagias magyar irodalmi életnek, úgy is, mint Izraelb?l hazatér?, a hadak útját megjárt zsidó, úgy is, mint kiváló történetíró, remek hangulatteremt? tehetség, civilben jókép?, életigenl? link alak, aki legtöbbször nem vette a fáradságot arra, hogy megírja, ami a fejében van, inkább szétszórta társasági körökben ötlet állapotban. Aki olvasta trilógiáját, az tudja, mir?l beszélek. Emlegették hivatásos házassági tanuként is, akkoriban azon kevés (pontosabban csak egy) ember közé tartozott, aki képes volt héberül leírni a neveket a papírra, így meg lehetett vele jelenni normális zsidó esküv?n is.
Nála jobban senki nem kapta el az élet elillanó mivoltát, másokkal szemben nem sok illúziója volt arról, hogy mi marad egy író után az utókor számára, szép szavakkal ezt így írta le: (SIC!): „ Lófasz se marad, úgy elfelejtenek…”
Megtörtént ekkor, hogy Csurka összefutott a belvárosban Kardos G. György feleségével, és a találkozás örömére hátulról átölelte a korábbi baráti házaspár hölgytagját. Az asszony, aki Kardos G. második felesége volt, korábban színészn?, nem tudta palástolni ellenérzését a széls?jobbra tolódó Csurka gesztusától, és eltolta magától ?t. Csurka értetlenül nézett, hogy mi ez a szokatlan gesztus, mire az asszony magyarázatképpen rákérdezett: „Pistám, te nem olvasod mostanában, amit írsz???!”
Csurka a pocsék lapjával íróilag is mélyrepülést hajtott végre, maga a cím is plágium, nem beszélve a lidércnyomásos pártjáról, melyet TGM találóan a „magyar hazugság és halál pártjának” nevezett.
Bevallom, egyszer kíváncsiságból a Reich Tomi barátommal megnéztem egy Magyar Fórumot, mondván, nem árt tudni, mit gondol az ellenség.
Korábban mindketten megfogalmaztuk viszonyunkat e rosszíz? sajtótermékhez. Tomi kijelentette, hogy „ezért a szarért sose adnék pénzt”, én meg úgy, hogy „ilyen mocskot sosem vennék a kezembe”. Viszont mint az összes zsidó, szívesen olvasgatok olyasmi remekm?veket, melyek megvilágosítják a gyanútlan olvasót, hogy minden baj t?lem ered, az én kezemben van az összes t?ke, mellyel karvalykodok, kizsákmányolok, sz?zlányokat rontok meg, és birsalmasajt helyett solymosi eszter-szeletet lakmározok. Szóval jót tesz az ilyesmi nekem fejfájós délutánokon.
Ott álltunk Tomival kíváncsian és vágyakozóan a b?zös orgánum el?tt, az újságos standnál, hogy most mi legyen?
A problémát úgy oldottam meg, hogy adtam a Reich Tominak pénzt az újságra, és ? tartotta a kezében, miközben én olvastam.
