Még meg-megáll néha,
kisimul tör?dött kézfeje,
fogyó lépte elhal az avaron.
Csend a csendben.
Csak tekintete rostálja
cseppenként az álmos folyót.
–
Sort sor után.
Fokról fokra ember az ember.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.27. @ 15:23 :: Panka Tamás