Haldoklik a remény kertje,
szívemben fagy s jégvirág,
öreg ködöt szór az este,
s hová tűnt a délibáb?
Ó, te, bolond, mért hiszel még
hízelgő tavasz-szavaknak?
Mint a részeg, szédelegnék,
hinnék holmi varázslatnak.
– Köd előttem, köd utánam –
a szél havat szór szemembe,
s láthatatlan rabruhában
eltűnök a végtelenbe.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.01. @ 16:26 :: Péter Erika