Kelet-vers
Szívem vad, ?si ritmusa,
Dzsungária, Dzsungária,
szólongat, hív és úgy figyel,
mint aki óv figyelmivel.
Vaddisznó, medve ékesen
ölelkezik az övemen.
Hajamba sas fészket rakott,
vörös rögök az alkonyok.
Sötét hajam ha hó lepi,
arcát arcomba képzeli.
Felettem szétrepedt egek,
kristály-t?zben ég? hegyek.
Várost, hitet, hazát keres.
Vörös csík, vérvörös szeress!
karéjban futnak… Meghalok,
ha abrakából nem kapok.
Halomba hordta bánatom,
a mélybe húz alázatom:
elrejtve, eltemetve itt
magány és dac ókincseit.
A hosszú út majd átvezet
Nyugat felett, Kelet felett.
Sámándobomon égbe jár
az élet és a jóhalál.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.03. @ 09:45 :: Püspök Lívia