Elmúltba nyúlni, s megégett kézzel
gyógyírt keresni
régi mesével
valós-e a régi,
ha már nem te vagy
merre jársz nem tudom
az érzés néha vad
mint ahogy az is hogy
voltam én is gyerek,
most meg jelmezbe bújva
egyre csak figyelek,
ne hidd hogy
magamra.
mindez csak teérted?
a jóból sem kapsz mást
ezt a részt te kérted
hát most ne rémülj
látod, ablak nyitva,
s az üveghez orrát
akárki is nyomta,
nem vette még észre,miért
nincs kezdete se vége,
s?t mi több
nincs meg a rendszere,
töredék.
merted-e olvasni az egész könyvet?
hát a fülszövegt?l ne facsarjunk könnyet
nevetséges
én mondom, bár néha
kétséges
hogy megérem a napot
dideregve mondom
süss fel
s a kert alatt a koszos kis ludak
összevihognak, s megrázzák tollukat
s széthulló ?szharmat-hófehér
paplannak
fejed alá terítem
magam.
2008. januárja
Legutóbbi módosítás: 2009.03.19. @ 13:12 :: Regényi Eszter
