Regényi Eszter : Paso doble

    Táncol az élet
    zene a lélek
    lépi a ritmust
    lüktet az arc
    verve a taktust
    koppan a téglán
    ünnepi kedvvel
    két-két láb
    perdül a szoknya
    hullik a fátyol
    két kezem angyal
    rá ne lépj
    tedd ide némán
    arcod a lázból
    mossa a könnyem
    engednéd
    fordul a kocka
    arccal a porba
    vérzik az álmod
    perceket élsz
    mégis a mámor
    könny? virágtól
    tested a kéjt?l
    már az enyém
    reszket a pilla
    lázad a forma
    csattan a csók most
    ebb?l elég
    fénylik a tested
    csak nem ereszted
    fájjon ha fáj de
    kérnél még
    jelmez a harcunk
    dupla a vásár
    kell nekem t?led
    az mi enyém
    hinni hogy innen
    pendül a sors még
    mozdul a játszma
    nem merném
    táncold csak ujra
    harapva húsba
    dühöngve ríva
    ezt a mesét
      * * *
    múlik az élet
    mélyül a basszus
    húrján dallama
    végjátszma
    halkul a hangom
    már csak fantom
    éneke csal meg
    csend lett, nézd!

Legutóbbi módosítás: 2009.03.19. @ 13:37 :: Regényi Eszter
Szerző Regényi Eszter 33 Írás
Kívül rohad, belül jó, belül rohad, kívül jó. Kívülről befelé materialista, belülről kifelé csak szédült komponista, saját vérét borral issza, sáros inge nem jogtiszta, -ecc pecc kimehetsz- találd ki, hogy ki lehetsz még.