Már nagyon régen
szétestem.
akkor a világ darabkái
összekeveredtek
velem,
most persze nem tudják
magukat kiválogatni,
oly hasonlóak vagyunk.
Így aztán
egyazon sötét ketrecbe
vagyok zárva a Semmivel.
Kedves t?le,
hogy a kilátást
sosem állja el
el?lem,
de aztán
nem bújik mellém,
ha lefekszem,
csak
egyetlen ablakunkból
nézi az akkor már
sötét várost,
és nem hiszi még
? se igazán,
hogy ha hátranézne,
ugyanazt látná,
pedig ott
csak én alszom
Összegömbölyödve, mint
az egész Világ.
2007. decembere
Legutóbbi módosítás: 2009.03.18. @ 14:12 :: Regényi Eszter