(meghallgatom)
Levetkőzik alakod,
mint éjből zuhanó örök értelem,
édes mosolyod felém sugárul…
ácsorgásod fénye mögött lelem.
Belőlem tépett fecnikből rakod
jövőnk zálogát,
megszólalsz bennem,
s oly’ mélyen hallgatsz odaát.
*
Egy utazó állomásra ért,
kiszállna, de nincs kiért…
vagy mégis, hisz’ ott integetnek…
…keletnek bukott a Nap,
mégis megtaláltalak.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: Adminguru