Smelka Sándor : Szavazz a kis tehénre!

Ma újabb e-mailt kaptam, ezúttal az unokaöcsém anyjától. Megírta, hogy egy baranyai honlap farsangi fotópályázatot hirdetett, és a kis tehenet is benevezték. Ha tudok, szavazzak rá.
Naná!
Azonnal megkerestem a honlapot, regisztráltam, majd leadtam a szavazatomat. Ennyit igazán megtehetek a rokonaimért.
Micsoda kedves kis játék ez a jelmezverseny!

 

Szavazz a kis tehénre!

– Farsangi napló –

 

Március 1.

    Kaptam egy e-mailt a tízéves unokaöcsémt?l. Mellékelt egy fényképet, amin be van öltözve az idei farsangi jelmezébe. Néztem a képet egy darabig, majd elforgattam. Aztán újra elforgattam. Mi a csuda ez?! A képet ugyanis nem tudtam értelmezni. A fotón a nagynéném ül egy székben, az ölében egy sárga kötött tehenet látok, melyet ágak díszítenek. Feltételezhet?en ebben van az unokaöcsém. Ezzel nincs is problémám, csak az a baj, hogy a tehén jóval kisebb nála. Hogyan fért bele ebbe a kis jelmezbe?! Olyan furcsán állnak a lábai is… Visszae-mailezek:

      – Mi ez??

    Maga az érintett válaszol:

      – A kis tehén, a fa tetején!! – Még hozzábiggyeszti: – Hol élsz te?!

    Ekkor leesik a tantusz: az unokaöcsém a képen nem a nagynéném ölében ül, hanem el?tte áll. A lábait el?bb nem láttam, mert barna naciba vannak bújtatva – ez jelképezi a fatörzset –, és csak a dereka fölött kezd?dik a kis tehén-jelmez. Ez az a kötött sárgaság – a jelmez fels? része -, melynek lábai lenyúlnak az unokaöcsém térdéig. Hát ezért t?nt olyan kicsinek a jelmez. Mikor átláttam a lényegét, nagyon megtetszett, egyszer?en zseniálisnak találtam, olyannyira, hogy beállítottam háttérképnek, és elküldtem egy csomó ismer?snek e-mailben, ezzel a szöveggel:

 

    „Az unokaöcsém jelmeze, amit a nagynéném kötött neki. (Ez egy kis tehén, ha nem tudnátok…)”

 

Március 2.

    Ma újabb e-mailt kaptam, ezúttal az unokaöcsém anyjától. Megírta, hogy egy baranyai honlap farsangi fotópályázatot hirdetett, és a kis tehenet is benevezték. Ha tudok, szavazzak rá.

    Naná!

    Azonnal megkerestem a honlapot, regisztráltam, majd leadtam a szavazatomat. Ennyit igazán megtehetek a rokonaimért.

     Micsoda kedves kis játék ez a jelmezverseny!

 

Március 3.

    Ma is szavazok. Jelen pillanatban az unokaöcsém vezet 126 vokssal. A második helyen egy hirdet?oszlop-jelmez áll, 87 szavazattal. Milyen jó ötlet ez a hirdet?oszlop is! Tetszik, hogy az emberek ennyire kreatívak!

    Imádok szavazni…

 

Március 4.

    Ma a hirdet?oszlop leel?zte az unokaöcsémet. 156 szavazattal vezet, míg a kistehénnek csak 137 van. Ma ötször is szavaztam. Milyen baromság ez a hirdet?oszlop! Egyáltalán nem ötletes, s?t elcsépelt…

 

Március 5.

    Még mindig a hirdet?oszlop áll az élen. Ki öltözik manapság hirdet?oszlopnak?!

    Mindenképpen nyerni kell! Ma tizenegyszer szavaztam. Majd megmutatom én…

 

Március 6.

    Felkelek.

    Szavazok.

    Szavazok.

    Szavazok.

    Eszek.

    Szavazok.

    Szavazok.

    Szavazok.

    Pisilek, közben a mobilon keresztül szavazok.

    Szavazok.

    Kicsit dolgozok.

    Szavazok.

    Szavazok.

    Lefekszek.

 

Március 7.

    Hirdet?oszlop: 548!!

    Kis tehén: 459!!!

    Felháborító! Nincs szemük az embereknek?! Hát nem látják, hogy a kis tehén – aki mellesleg az unokaöcsém – mennyivel jobb, mint az a vacak hirdet?oszlop… Biztos olyan kövér az a gyerek, hogy csak a hirdet?oszlop-jelmezbe fért bele. Tavaly bizonyosan hordó volt…

    Segélykér? e-maileket küldtem a barátaimnak: „Szavazz a kis tehénre!”

 

Március 8.

    Még mindig a hirdet?oszlop vezet, s?t veszedelmesen megközelített minket a harmadik helyezett, egy Superman. Superman?! Hát az is jelmez?!

    Sajnos csak kétóránként lehet leadni egy szavazatot, így egy kis trükkhöz folyamodtam:

Csináltam magamnak 127 fiktív e-mail címet, hogy aztán 127 nicknév alatt regisztráljak a honlapon. Segíts magadon… Nagyon ötletesen választottam meg a nickjeimet: Kistehén1, Kistehén2, Kistehén3, Kistehén4, és így tovább 127-ig.

    Egész nap szavaztam.

    Estig rászoktam a dohányzásra.

    N?nap?! Kit érdekel!

 

Március 9.

    Kicsit ciki, hogy tegnap nem köszöntöttem fel a n?ismer?seimet. Teljesen becsavarodtam a szavazás miatt. Nem szép dolog ez! Az embernek józannak kell lenni, és nem szabad elveszítenie a fejét holmi kis internetes játék miatt. A személyes kapcsolataink és a barátaink, a kedves n?ismer?seink el?bbre valóbbak, mint ez a butaság. Ezért aztán elhatároztam, hogy bocsánatkér? és felköszönt? e-maileket küldök n?ismer?seimnek, a következ? szöveggel:

 

„SZAVAZZ A KIS TEHÉNRE!!!! NAGYON FONTOS!!! EGY ÉLET MÚLHAT RAJTA!!!!!”

 

    Este leugortam konyakért.

 

Március 10.

    Reggel megittam egy vödör kávét és két pohár konyakot…

    Szavazok.

    Iszok.

    Szavazok.

    Rágyújtok.

    Szavazok.

    Estére még mindig a hirdet?oszlop vezet, 899 szavazattal. A kis tehénnek csak 875 voksa van.

    Ezek biztos csalnak!!! Milyen piszok emberek vannak…

 

Március 11.

    Felhívtam egy hekker barátomat, aki el?ször nem ismerte meg a hangomat. Azt hitte, hogy valami Louis Armstrong reinkarnációval beszél. Megnyugtattam, hogy én vagyok az, a jó barátja, csak még nem ittam meg a reggeli szokásos három pohár konyakot és a hat csésze kávét, az öt szál cigir?l meg nem is beszélve. Elmondtam a problémámat. Megígérte, hogy segít.

 

Március 12.

    Reggel megnéztem az állást. Felsikoltottam: a kis tehén immár toronymagasan, 10.965 szavazattal vezetett a hirdet?oszlop 1002 szavazata el?tt. Mikor két óra kóma után magamhoz tértem, tüstént felhívtam a hekkert.

      – Mi a jófenét csináltál, te üt?dött!! – ordítottam.

      – Kicsit feltuningoltam az unokaöcséd szavazatait…

      – Ez most nem egy kiszavazóshow, mint múltkor!!! Nem gy?zhetünk ekkora el?nnyel, mert a végén még gyanús lesz. Ennyi ember talán nem is él Baranyában…

      – Oké, oké, kicsit eltúloztam. Viszont az a baj, hogy szavazatokat eltüntetni még én sem tudok, de megoldom valahogy.

    Ezzel letette a kagylót.

 

Március 13.

    A mai állás:

    Hirdet?oszlop: 11.124 szavazat.

    Superman: 11.112 szavazat.

    Kis tehén: 11.002 szavazat.

    Egyébként mindenkinek tízezerrel több voksa volt, mint tegnap este. Ez bizonyára azért van, mert rögtön itt a szavazás vége, és mindenki hajrázik.

    Elhatároztam, hogy én is beleadok mindent. Erre a napra szabadságot vettem ki, és addig szavaztam, míg két ment?s be nem tört a lakásomba. Átrágták magukat a mosatlan kávéscsészéken, a kiürült konyakosüveg-tengeren és a cigarettacsikk-hegyen, majd megragadták azt a borostás, borzos hajú, ?rült tekintet?, kissé büdös embert a számítógép el?tt – aki én voltam – és beszállították a kórházba. A ment?ben mindvégig csak ezt a mondatot hajtogattam:

      – Szavazz a kis tehénre, a kis tehénre!!!

 

Március 16.

    A kórházban vagyok. Egész jó itt, csak kár, hogy nincs számítógép, mert így nem tudok szavazni. Unatkozni mégsem unatkozok, mert megengedték, hogy továbbírjam a naplómat.

    Tegnapel?tt kaptam egy új szobatársat: egy borostás, borzos hajú, ?rült tekintet?, kissé büdös embert, aki folyton csak ezt ismétli:

      – Szavazz a hirdet?oszlopra, a hirdet?oszlopra!

    Hát most mondják meg, milyen emberek vannak?! Hogy tudja magát valaki ennyire tönkretenni egy kis játék miatt, mint ez a szerencsétlen szobatársam?!

    Mára befejezem a naplóírást, mert rettent?en remeg a kezem: hiányzik a konyak…

Legutóbbi módosítás: 2009.03.18. @ 07:26 :: Smelka Sándor
Szerző Smelka Sándor 33 Írás
A nevem Smelka Sándor, de gondolom, ezt már mindenki észrevette. Egy harmincéves, Németországba szakadt hazámfia vagyok. Egy idősotthonban dolgozom, a Feketeerdőben. (egyelőre mint ápolóÀ¦) Érettségi után szociális gondozó és szervező szakmát tanultam, s két évig dolgoztam egy pécsi alapítványnál sérültek között. (eztán indult a német karrierÀ¦) Fontos számomra a humor és a szórakoztatás À“ a ÀžhugyosjózsisÀ? rádiókabarén nőttem fel. Többször érte már barátaimat az a szerencsétlenség, hogy esküvőjükön vagy egyéb bulijukon felolvastam valamit, amit én firkáltamÀ¦ ÁÃ?rok. Mert írni néha muszáj! Vagy nem?À¦ Akárhogy is van ez, egy firkálmány À“ ha nem is mindenható À“ de remek elsősegély, az írónak és az olvasónak egyaránt. Én hiszem ezt! (És hiszek Jézusban is À“ s de nehéz sokszor ezt a két hitet egy fenékkel megülniÀ¦)