Lelakott házból költözik lakója,
bóbiskolnak álmos ablak-szemek.
Nyikorgó talicskán tolnak öreg asztalt,
kötéllel cipelnek használt fekhelyet.
Hurcolnak a szomszédok mindent:
ajándékba kapott lim-lomot,
Koccan egy hasas befőttes üveg,
lábrakap egy poros szőnyeg valahogy.
Utánfutón landol láda, zsák-sereg,
valamire jó lesz-kacat szanaszét.
A teherautó már messzire robog,
viszi szekrénybe zárt régmúlt életét.
Költöző homályból integet, visszanéz,
tudásszomja könyvhegyekben pihen.
A bölcs életútja útrakél.
szomszéd úr máshol nyit új fejezetet.
Roskadozó tuják búcsút intenek,
kertjében a magnólia már szirmot fakaszt.
Szétforgácsolt tér és idő remeg,
másik lakót köszönt az ébredő tavasz.
Új köntöst kap a ház, s a rozsdás bejárat,
sürög-forog megannyi mester.
Formára nyírt bokrok, babarózsa-ágak,
s életük újra gyökeret ver…
Megújult lakásba idős pár költözik,
isten hozott, kedves rokon-szomszéd!
Érkezéseteket fogadja április,
s hazatalált, öreg-örömérzés.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.05. @ 19:21 :: Szabó Edit Irma