Támolygó androidként
merev tekintettel a túlvilágot,
hervadt kábelkötegek folyamán
el elcsöppen? olajjal hagyva nyomot
-zárlatos szempár – jó pár
pirkadaton keresztül
keresem még az energiát,
és lám,
egy utcai lámpa szerelméért
zörög már az én karosszériám.
Felrobbant város halmain,
az elfoszlott népdalok visszhangján
csak megy, csak járatja motorját,
nem is valódi világában
érezni tanul a gép,
mert épp
eleget iszik, és keveset tép.
Fémtutaján felvonja most
vasleped?jét a rézoszlopra
a csillogó naplementében,
mint egy csatahajón él?
acél levente, fakarddal
szelné a szell? hátán
magányos világmegváltásán
a hatályos sátánnal szemben
tomboló bels? feszültséget,
de bezárul az áramkör, és
összeroskadok szépen.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.04. @ 20:59 :: Szendrői Csaba
