Fehér falak közt sikoltva
hozzád bújik a vég,
testedbe vési, elmét tép
rádírja zord nevét.
Fehér falak közt éjszaka
riadsz: hát lesben áll,
listáján vagy, nem kímél
sötét karjába zár.
Nyögve kérleled: Eressz hát,
dolgom ezer, s még ezer…
Fehér falak közt rádkacsint,
lelked hiába esdekel.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.29. @ 01:34 :: Takács Andrea-Babu
