Feleségemnek!
Míg aludtál
porszem lettem,
parány.
Megfértem pillád
hajlatán,
ajkaid közt
a résben
mosolyt fakasztott
érintésem.
Lebegtem kimondott szóban.
Arcodon fürödtem
könnyel táplált tóban,
hogy pont lehessek én,
mondatod végén.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.23. @ 06:45 :: Takács Dezső
