– Mutass nekem egyetlen embert a Földön, ki több szenvedést okozott nekem! Aki miatt több könnyet nyeltem! Aki miatt többször vonultam el nyalogatni sebeimet!
– Nem tudok…
– Szerinted akad még egy ember a Földön, ki többször sértett vérig? Ki többször vágott fejemhez vaskosabbnál vaskosabb sértéseket? Ki jobban tudná, mi a gyenge pontom, mi fáj nekem, s kegyetlenebbül vájkálna fájó sebeimben?
– Nem hiszem, hogy lenne… Még ellenségeid sem.
– Van-e még olyan e Földön, aki képes lenne jobban megalázni, becsületemet sárba tiporni? Ki jobban értene hozzá, hogy megtépázza önbecsülésemet?
– Valóban nincs. Talán még a f?nököd sem.
– Született-e még valaki e Földre, aki ennyire ki tudna hozni a sodromból, könnyebben kihozná bel?lem a dühöng? vadállatot, elhomályosítani a racionális gondolkodásomat?
– Kizárt dolog. Erre még anyósod se lenne képes.
– Van-e még valaki, aki több számításomat húzta volna át, ki miatt több dédelgetett tervemr?l, kedves szórakozásomról kellett lemondanom?
– Nincs. Talán még a gyermekeid miatt sem…
– S mondd, mit kaptam ezért cserébe, hogy megérje mindezt elviselni?
– Két gyermeket, s a szerelmemet!
Legutóbbi módosítás: 2009.03.29. @ 13:40 :: Vandra Attila
