KISESTI-ÜSTI MÉR(l)EGPOHÁR
Értékeden értékelek.
Teszem mérlegre jómagam,
mondok értékítéletet.
F?leg magamról. Rólad is.
Óvatosan.
Tucatra rágott események,
meg- és meg nem történések
villódznak tarka táncban,
és a ráncban, szemed alatt,
szememt?l ?rizetten,
idebenn nincs se megbocsátás,
se kérlekmaradjvelem’,
se jólenneújra’.
Figyelem a múltat,
költöz? madárként elvonultat,
számolgatom, vajon éh- és lélekínség után,
nálad, ott, a másik planétán,
mi maradhatott.
Talán a virág sem él már,
n?nem?, kicsiny hercegem.
Húzok ki sorra napokat,
f?leg a jókat.
A jó feledhet?!
Kapaszkodom,
mint bútorlap intarziában
a tölgy keményét
feny? lágyságától választó gyenge kötések.
Keresem összetartozottság
kötélen leng?,
akasztott-múlt okát.
Mint madárlesen,
a szavak hálóba esett
verg?déseit figyelem,
és semmi szándék, hogy újra szárnyat adjak
más léppel megfogottnak.
Szándék?
Leginkább okádnék látott,
visszatért képeken.
Ilyen az ész.
Az értelem kérd?jelezhet?.
Minden kérd?jelezhet?.
Az Isten, neveltetés, felszedett tudások,
a verseimb?l a kihúzások,
szerkeszt?ségek bennfentes bája,
a „kúrom az alattam lev?t és férje tudja-e” talánya,
tornyok magasba ível? magánya,
pallosok, falloszok, hozzájuk tartozó egisztenciák.
Mítoszok, mások tisztán, mocsokban élt
életér?l….
Nekem nem jutott esély hazudni,
vackolni magam hamis hitekbe.
Lenne, sem tenném! Úgyse’ menne!
Messze vagy, ergo, nem vagy.
Most elbújok. Oly jó lenne, ha megtalálnál.
csataloo-
BGJ. 2009.04.25.
———————————————————————
Az írásod olvasása közben a ” Republic” együttes számai jutottak eszembe…
Legutóbbi módosítás: 2009.04.26. @ 06:23 :: Balog Gábor -csataloo