most épp a gerincemen motoz,
hogy felejtsem el a porszagot
és azt a hatalmas ágyat.
mert nézni már nincs kinek,
és a miért is megkapta a semleges választ.
hát tagadd le magad. mára.
és hidd el, rég nem tudsz már élni sem,
csak mereven és baromi egyenesen járni.
(ez mindig tökéletesen ment. neked.)
nekem meg? egy újabb rohadt próbálkozás a
hasznavehetetlen tárgy-lenyomatok között,
amik rikító kontúrok közé ékelnek.
ez most így kerek. és hogy másnak milyen?
…teljesen érdektelen.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.18. @ 20:02 :: csurai zsófi