“Mikor a sors valamilyen formában közvetlenül személyiségünkhöz fordul, mintegy néven szólít meg, a szorongás és a félelem alján mindig sugárzik egyfajta vonzás, mert az ember nemcsak élni akar, mindenáron, nem, az ember teljesen meg akarja ismerni, és el akarja fogadni sorsát, mindenáron, még a veszély és pusztulás árán is.”
(Márai Sándor)
1.
A régi, amerikai film cím szerint: A postás mindig kétszer csenget.
Metropolisokban, nagyvárosokban – fut át rajtam képszer?en a gondolat. Felh?karcolók, emeletes házak. Autók hosszú sora…
Idegen csengés? a mondat, valahol legbelül nem tudok rábólintani. Lehet, neveltetésem okán. Fecskefészeknyi faluban n?ttem, ahol az utca elején egyet-kett?t dudál a holló szolgája. Elég az. A kutyák rásegítenek.
Homokfalva postása, körzetünké, mert amúgy három zöldegyenruhás teljesít a nagykiterjedés? községben, ez id? tájt szokott befordulni utcánk elején. Gondolom, elhagyta magabiztossága, mert a Vértelen utca hatodik portáján ajtó, kapu zárva. Amúgy tudja jól, ítéletnapig dudálhatna, hiszen akinek a különös riadót szánná, Csordás Tibor úr nem hall.
Ez – sajnos, nem sajnos -, én vagyok.
Elképzelem: fél lábon kitámaszkodik, nagy b?rtáskáját maga elé igazítja, s bef?ttes gumival átfogott levélköteget emel ki. Bizonytalan várakozását leplezve – volt, mikor véletlenül, mintegy ráérezve jelenlétére, pont akkor nyitottam ajtót, amikor a ház elé érkezett -, egyensapkája alól titkon fürkészve szortíroz, mintha fontos küldeményt keresne.
Szomszédom, Márta mama, észlelve a küldemények urát, úgy határoz, szétnéz a kertjében, de úgy, el ne árulja titkos reményét! Kertjéb?l beláthatja portám, háza az úttól jóval bentebb, nem úgy, mint utcánkban a többi, szabályszer?en felhúzott épület.
Er?s kíváncsisága színészi képességének teljes cs?djével szembesíti: köszön, s kérdi:
– Van-e levelem, aranyoskám?
– Falevél, mama, amennyit csak akar.
– No, hozom a sepr?t!
A nagytáska mélyén landol a levélköteg.
– Tessék? – Márta mama visszafordul, arcán elsimult az el?bbi, tettetett harag. – Tibor? A boltban. Vagy alszik. Lehet, haza se jött.
Postásunk karóráját nézi, biccent és a pedálba d?lve elhajt.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: dudás sándor
